Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)

1953 / 4. szám

megvolt egyesek részéről az idegenkedés. Stock, ki tekintélyes műtéti anyaggal rendelkezett, csaknem mindig trepanalt. Viszont Elschnig tartózkodóbbb volt“ A trepanatióval szemben megmutatkozó fokozódó kritika a késői következmények és eredmények regisztrálása után szűrődött le. Davenport és mások a fistulába prolabált üvegtest, cataracta és a késői infectio veszélyével terhelik a trepanatio számláját. Scardapane statisztikája 1,5%-os végleges veszteséget tüntet fel postoperativ fertőzésnél. Stock szerint a legnagyobb veszélyt jelenti, ha a kötőhártya lebenyke megsérül. Elschnig a veszélyt az átszivárgó csarnokvíz histolytikus hatásában látja és sympathiás ophtalmiára is volt megfigyelése.

Ami a postoperativ hályog képződését illeti (nem intra operationem eszközölt sértés) Enroth 30%-ban mutat ki hályogképződést, melyet a műtét utáni hypotoniával hoz összefüggésbe táplálkozási zavar miatt. De ettől az adattól eltekintve is általában elég magas számot mutatnak a műtét utáni bonyodalmak. Kekünk, azt hiszem nyugodtan mondhatom, e magas számadatok szokatlanok, persze lehetséges, hogy igen nagy számban végzett trepanatio felett kell rendelkezni ahhoz, hogy ezeket az adatokat realitásukban vizsgálhassuk. Az Elliot-trepanatióért kevésbbé lelkesedő operáteurök a műtétet főkép a nyílás előbb-utóbb bekövetkező összenövése miatt kifogásolják. Wessely a trepanatio híve, cyclodialysist, iridencleisist chronicus glaukománál nem végez. Szerinte a látszólag л

elzárt nyílás mellett is gyakran van compensált vagy tűrhető tensió. Diascleralis átvilágításnál ilyen esetekben mégis csak sokszor megtalálható a finom nyílás. A műtéti eredményeknek nem kritériuma a kifejezett filtratios párna. A trepanatios nyílás összenövése kétségtelenül gyakran bekövetkezik, ha huzamosabb ideig észleljük a beteget. Ez késztetett bennünket is arra a kísérletre, hogy a nyílásba plexit gombot helyezünk. Mint Agg erről a törekvésről beszámol, több esetben jó eredménnyel alkalmaztuk.

Trepanatiot nem helyes olyan esetekben végezni, ahol kénytelenek vagyunk magas tensio mellett operálni, sekély csarnokkal és haemorrhagiás jellegű glaukománál. Ilyen szemeken megvan a lehetőség prolapsusra, üvestesti herniára, újabb vérzésekre, lencsekárosodásra és nem egyszer gyors látásvesztésre. Azt hiszem ilyen esetekben több helyet kell adni az iridencleisisnek, mely kíméletesebb műtét. Kern, célszerű olyan esetben végezni, ha az iris sorvadt. Számtalan módosítás ellenére úgy látszik, hogy az eredeti Holtli módszer a legjobban bevált első vagy második változatában, vagyis iridotomia meridionalissal vagy iridotomia lobularissal. Sekély csarnokviszonyok mellett Gayet V. Elschnig metszéssel ab externo végezzük az iridotomiát. A késői infectió veszélye lényegesen kisebb. Az utóbbi évek irodalmát tanulmányozva megállapítható, hogy az iridencleisis újból igen kedvelt műtét. Dunnington acut szűk csarnokú glaukománál 87%-ban, secunder glaukománál 65%ban ért el jó eredményt. Tatár 1941-ben számolt be hazai viszonylatban juvenilis glaukománál végzett iridencleisis esetekről, jó eredményekről (32 esetből 30 sikeres). Az iridencleisis közkedveltségét mutatja Pillát és Purtscher nagyobb statisztikája is. Az iridencleisis kiterjeszthető olyan malignus glaukomákra, amikor az irisgyök meghaladta a Schwalbe-gyűrűt és trepanatio már nem lenne indokolt.

A fistulaképző műtétek közül a Lagrange-ié\e iridosclerotomia chronicus congestiv glaukománál nem vált be, Grósz is csak simplex glaukománál végezte.

Új műtéti kombinációt ajánlott az utóbbi időkben Malbran, melyet submuscularis sclerectocyclodialysisnek nevez. A külső egyenes tapadása mögött az izom alatt végzi a trepanatiot és Gastroviejo által módosított Randolph cyclodialysis spatulával választja le a sugártestet, a spatulán keresztül juttat levegőt a csarnokba. A trepanatios nyílás izommal való fedését igen jónak találja, a fertőzés megelőzhető.

A chronicus congestiv glaukoma műtéti gyógyításánál meg kell még emlékeznem az electrochirurgiás lehetőségekről. A diathermiás magas frequentiájú hő therapiás hatásának igénybevétele elsőízben Vogt cyclodyathermiás punctiójánál szerepel, mint glaukomaellenes műtét (1936).

Ezzel a technikával gyakran fordult elő cornealis és lencsekomplikáció és elég gyakori volt a csamokzug desorganisatiója. Ma már alig használatos, ellenben mind több létjogosultsága van egyéb diathermiás eljárásnak, bár a velük elért eredmények még változóak. Eltekintve néhány merészebb módosítástól, egyszerű műtétek, csupán az indicatios terület látszik még túl tágnak. ^

Bár a legtöbb diathermiás műtét a glaukoma simplex műtété, többen alkalmazzák a chronicus congestiv sőt acut vagy haemorrhagiás glaukománál is. így Weekers, Hallermann, Gastroviejo, Votockova, Cafka, Scheide, Meyer tapasztalatai szerint az általuk végzett módosításokkal a chronicus glaukoma rutinműtéteként alkalmazható. A diathermiás coagulatio kárára írt kedvezőtlen megfigyelések a kiterjedt széles diathermisálásnál fordulhattak elő (retinaleválás, chronicus izgalom, atrophia). Ezért örvendenek közkedveltségnek a kis kiterjedésű angiodiathermiás módszerek, mint Guerry, Schreck, Albrich, Arató, Kettesy eljárásai. Thiel diathermo-cyclodialysise szellemes kombináció, mellyel Sáfár is jó eredményekről számolt be. Schreck cilo-cyclo-anolysisével új elvet vitt be az arteria postica lopga elzárására (1948). Annak a lehetősége, hogy a diathermia hőkárosodást okoz, Coppez thermometriás módszere óta nagy biztonsággal kizárható. Goppez mint standardot ajánlja a 15 másodperces 90°-os diathermisálást 24 applicatióval. Amennyiben így nem lenne kielégítő, ajánlja a fractionált diathermiát, másodízben nem 7, hanem 4—5 mm-re a limbustól 10 applicatióval. Weekers szerint transconjunctivalis módszerével a retrociliaris diathermia veszélye prakti-184