Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 1. szám
Miként Maxwell eredeti ábráján látjuk (2. ábra), a spektrális színvonal (a kihúzott vonal) a két legvégső szakasz kivételével a háromszögön kívül fekszik, tehát színei mind telítettebbek, mint azok, amelyek a V, Z, К keveréséből adódnak. Maxwellnek ebben a helyzetben az a kitűnő gondolata támadt, hogy az egész spektrális színvonal a háromszög területén belül feküdnék, ha a három alapinger egyikét vagy másikát, vagy akár mindhármat, tisztán formailag telítettebbnek venné, mint a megfelelő spektrális szín. Ilyen szín a valóságban nem létezik, mivel az általunk ismert legtelítettebb színek a spektrum színei. Ezek tehát elméleti, »nem reális« színek. (Szubjektive érzékelhetők, ha a szemet az ellentétes színnel áthangoljuk. Pl. a spektrális zöld sokkal telítettebbnek látszik, ha szemünket előzőleg vörössel kifárasztottuk.) Maxwell a következőképpen kereste meg a nem reális vörös helyét : Egy dikromát számára érvényes volt a következő egyenlet: 4,28 zöld -j- 4,20 kék = fehér. A normális trikromát egyenlete szintén érvényes a dikromát számára : 2,30 vörös + 3,99 zöld -f- 3,87 kék = fehér. A felső egyenletet kivonva az alsóból : 2,36 vörös — 0,29 zöld — 0,33 kék = 0. Ez a »szín*, amelyet újabban tévedések elkerülése végett protos-színnek neveznek, a dikromát (éspedig a protanopiás) számára semmiféle ingert nem jelent. Úgy fogható fel, hogy ez az, ami hiányzik neki. Helyét a három koefficiens pontosan meghatározza a háromszög területén kívül, a vörös csúcstól lefelé és kifelé (L a 2. ábrán). Ha a háromszög felépítéséhez ilyen nem reális vöröset (F’) veszünk, akkor alapingereink V, Z, К helyett V’, Z és К lesznek. Az átmenet az alapingerek egyik rendszeréből a másikba tisztán formális számítással végrehajtható. Akár mindhárom alapinger lehet ilyen nem-reális V’, Z' és K\ Ez nagyobb háromszöget jelent, amelyen belül fekszik а V, Z, К háromszög, rajta a spektrális színvonallal. A két rendszer alapingerei között egyszerű a lineáris összefüggés : V = aV’ +bZ’ + cK’ Z = nV’ + mZ’ +vK’ К = pV’ + qZ’ + sK’ így bármely tetszésszerinti szín (T), amelyre nézve a reális alapingerekkel meghatároztuk, hogy * T = dV + eZ + fK, kifejezhető nem-reális ingerekkel is, ha ebbe az egyenletbe V, Z és К előbbi értékeit behelyettesítjük. A rendszeren további változtatások hajthatók végre. Láttuk, hogy a koordináta-rendszerben a pont helyét két koordináta megadja, A színháromszög átalakítható derékszögű koordináta-rendszerré, amikor a háromszög vízszintes oldalát x-tengelynek tekintjük. Baloldali csúcsában merőlegest állítunk, ez az y-tengely. Ha ismerjük valamely szín három koefficiensét, akkor helyét, illetve koordinátáit a következő két egyenlet adja meg : 0,5 Z + К V+ Z+K у =----------V+Z + к A F, Z és К ebben az esetben a reális alapingerek koefficienseit jelenti. A koordináta-váltás lehetősége miatt a nem reális ingerek helyét tetszőlegesen állapíthatjuk meg, azután mathematikai formulák alapján kiszámíthatjuk, hol van az egyes spektrális színek és a fehér helye. A gyakorlat számára fontos, hogy a színtábla egyszerű és áttekinthető legyen. Ezért a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság 1931-ben a sok lehetőség közül szabványként fogadott el egy gondosan kidolgozott táblát, ez a nemzetközi kromatikus diagramm (6. ábra). A tábla derékszögű háromszög, aminek az az előnye, hogy a két befogó egyúttal a koordináta-rendszer két tengelye. 6. A nemzetközi (XYZ) színtábla. VZK a spektrális vonal. F a fehér helye. 15
