Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 1. szám
A koefficiens-görbéknek nagy a színtani jelentőségük. Pontos megállapításukkal Maxwell óta többen foglalkoztak. Különösen ismertté váltak König és Dietrici (1903), Quild (1931), Piti (1935), Wright (1946), a Szovjetunióban Fedorov (1935), Jusztova és Nyuberg (1948) táblázatai. A koefficiensek összeségét azonban más módon is lehet ábrázolni: geometrikusán, háromszögben, ahol minden szín helyét egy pont adja meg. A háromszög gondolata Youngtól származik, de Maxwell adott neki szabatos formulázást. Ez a szinháromszög (2. ábra), amely később bizonyos átalakítással nemzetközi standard lett. Egyenlőszárú háromszög három csúcsában van a három alapinger, V, Z és K, mindegyik olyan mennyiségben, hogy keverésük fehéret eredményez. A fehér helyét a háromszög területében a három összetevő súlypontcentruma adja meg. Ha a V-t, Z-t és К-t úgy választjuk meg, hogy egyenlő mennyiségeik összekeveréséből lesz fehér, akkor a fehér helye a háromszög középpontja. Két-két csúcs színének összekeveréséből adódó színek a csúcsokat összekötő egyenesen fekszenek. Ha a harmadik alapszínt hozzákeverjük, akkor a szín feltétlenül veszít telítettségéből és rendszerint va ltozik tónusa is. Mivel a telítettség közeledést jelent a fehérhez, ezek a színek a háromszög területén 2. Maxwell speklrális alapingereiből összeállított színtábla (pontozott vonal), a rajta kívül lekvő speklrális vonallal (kihúzva). L a nemreális vörös helye. belül fekszenek. Ebből máris következik, hogy mindazon színeknek, amelyek telítettebbek, mint a háromszög oldalai, a háromszög területén kívül kell feküdniük. Mivel a színtanok a színháromszöget rendszerint a mathematika nyelvén ismertetik, nem látszik feleslegesnek szerkezetét elemi példán tanulmányozni. Legyen valamely egyenlőszárú háromszög három csúcsa V, Z, K. Ezek a nagybetűk a vörös, zöld és kék alapinger szimbólumai. Keveréshez használt mennyiségük bármely megfelelő mértékrendszsrben kifejezhető, például fényerőben, energiában, hosszúságban, vagy akár súlyban. Ha me nnyiségüket fejezzük ki, ez a megfelelő kis betűvel történik, rajta vízszintes vonással: v, z, k. A keverékszín helyét (legyen P) a háromszög súlypontcentrum szabálya alapján P-nek háromsz ög koordinátái adják meg. Ezek a P pontból a háromszög oldalaira bocsátott merőlegesek. A megfelelő kis betűvel jelöljük őket : v, z, k. (Ugyanígy a nemzetközi táblán : X, Y, Z, x, y, z, x, y, z.) Azt kell elképzelnünk, hogy a háromszög egyetlen ponton alátámasztva vízszintes egyensúlyi helyzetben van, minden csúcsában súllyal megterhelve. A feladat annak kiszámítása, hová kell a T alátámasztást helyezni, ha a csúcsokban tetszés szerint választott súlyok vannak. Az alátámasztás helyét P koordinátái adják meg. A súlyok (illetve színmennyiségek) és a koordináták között a következő egyszerű összefüggés áll fenn : щи п» in A P-pont helyének meghatározása a szintáblán (I. szöveget).
