Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)

1953 / 1. szám

színül vöröset (630 mix), zöldet (528 mjx) és kéket (457 mjx) használt. A hármat keverve az egye« rések szélességét addig változtatta, amíg a keverék tonusnélkiili fehéret nem adott. így a következő egyenletet tudta felírni:

2,36 vörös 4- 3,99 zöld -j- 3,87 kék — fehér.

Ugyanezt a fehéret akkor is megkapta, ha az egyik alapszínt valamely más színnel cserélte fel. Ekkor azonban a másik két alapszínből más mennyiségekre volt szükség." Pl. vörös helyett narancsot véve, a következő egyenlethez jutott:

2.04 narancs -f 3,25 zöld -f- 3,88 kék - fehér.

A két egyenlet baloldalai fehérrel lévén .egyenlők, egymással is egyenlők :

2.04 narancs -f 3,25 zöld + 3,88 kék = 2,36 vörös -f 3,99 zöld + 3,87 kék.

Ebből a narancs értékét kiszámítva :

1 narancs = 1,155 vörös + 0,362 zöld — 0,006 kék.

1. A trikromatikus spektrális alapingerek koefficienseinek görbéi Maxwell szerint.

Mint a narancsot, bármely más színt is ki lehet fejezni a három alapinger összegével, amit általánosan így írhatunk fel :

T = aV -)- bZ -- cK,

ahol T tetszésszerinti szín, V, Z és К az alapingerek, a, b, c ezek mennyiségei.

Az első pillanatra kissé meglepő, hogy az alapingerek koefficienseinek egyike negatív előjelűnek adódhat (—0,00(1 kék). Ez annyit jelent, hogy egyenletet (tehát teljes azonosságot az okuláris két felében) csak akkor kapunk, ha az alapingerek egyikét az előállítandó monokromatikus sugárzáshoz keverjük. A példaként felhozott narancssárgát vörösből és zöldből nem lehet előállítani. A kékből valami keveset a narancshoz kell adni, hogy teljes azónosság jöjjön létre. A kísérlet a .következő egyenlethez vezet:

narancs -f- 0,006 kék 1,155 vörös 0,362 zöld.

A linearitás tétele alapján mindkét oldalból ki lehet vonni 0,006 kéket, ami teljesen igazolja a számítással kapott eredményt.

Ilyen módon I, 5, 10 mix-onként végigmenve a spektrumon, minden spektrális hullámhosszra meglehet állapítani, hogy a három alapinger mindegyikéből mennyi szükséges előállításához. A számszerű adatokat mint »a trichromaiilcm koefficiensek táblázatát« minden nagyobb színtanban meg lehet találni (L. Gurjevics : A szín és mérése, II. táblázat, 236. o.). lie koordináta-rendszerben is ábrázolhatjuk a három alapszínnek megfelelő három görbével. így jönnek létre a trichomatikvs alapingerek koefficiens-görbéi, vagy (König szerint) az alapérzetek görbéi (I. ábra).

Az abscisszán a spektrum van 680 mix-tól 400 ni|x-ig, az ordinátán az alapingerek intenzitása megfelelő mértékegységben. Ha az abscisszára bárhol függőlegeset állítunk, metszésvonalai a görbékkel megadják azt a mennyiséget, amelyre a három alapingerből szükség volt a szín előállításához. A mínusz-értékek a nulla-vonal alatt fekszenek.

12