Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 3. szám
zására szolgáló eszközömnek (stereovisusmeter) a tartozékai. A kétféle színű golyócskák az eszköz könnyen változtatható színű belsejéhez alkalmazhatók. A hatféle nagyságú golyócskákkal 0,3 mm-től 3,0 mm-nyi nagyságban hatféle visus határozható meg (Csapody I., IV.. VI., VII., X., XII. olvasópróbáinak megfelelően). Az 0,1-nél csekélyebb visus rossz. Az eredmények feljegyzésére szolgáló kis lapocskák egyik oldalán a számok az eszköz lyukainak megfelelőek : Első oldal: A lapocska másik oldala : Naplósz....... .. Név :.................................... ............. 57 17 7 27 67 Visus monoc . ad dist. metr. 5..................... ............. 53 13 3 23 63 Oc. d........... . ad dist. metr. 0,3 ............. ............. 5 1 0 2 6 Oc. s........... ad dist. metr. 0,3 ................. ............. 54 14 4 24 64 Visus binoc. ad dist. m. 5............................. ............. 58 18 8 28 68 Visus binoc. ad dist. m. 0.3........................................ 1,0—0,5 0,3—0,25 0,16—0,10 0,10 Térbesített látáslelet : bonus mediocris tenuis malus így a vizsgálat által jelzett jó vagy rossz bemondásnak a lapocskán való feljegyzése rögzíti a térlátást: térbesíti (Schulek). ami a túloldali adatok kiegészítésére lesz alkalmas. Gyakorlatilag elég négyféle : jó, közepes, gyenge és rossz, anúnt azt a kétdimenziós »képlátásélesség«-re vonatkozó vizsgálataim eredményeként is közöltem (1. Szemészet, 1950. 4.). Ezzel a saját megállapításaimmal végeztem is. Rosenbach már 1903-ban közölte azon észlelését, hogy kétszemes nézéskor, kb. egyenlően jó látásélességű szemek közül is rendszerint csak az egyik és legtöbbnyire a jobb néz, fixál. Ezt az ú. n. szeműséget. mely a kezüséggel összefüggőnek bizonyult, Hillemanns vette alapos vizsgálat alá és megállapította, hogy a több használat következménye ugyan, mégsem minden esetre érvényes. A sajátmagam jobboldali szeműség- és kezűségem a lábúságra is kiterjed. A Hillemanns által említett jóbbrasodródást írásnál folyton tapasztalom. Ezért úgy vélem, hogy a szeműség-kezűsóg élettani alapjával függ össze az is, bogy izületi gyulladások, bőrbajok, karbunkulus, arteriosclerosis, varicositas inkább csak a baloldalamon volt észlelhető, vagy, ha mindkét oldal megbetegedett, akkor a balon volt súlyosabb. Ez azt bizonyítja, hogy jobbszeműség-kezűség esetén a baloldal a locus minoris resistentiae. Amióta erre figyelek, már több betegemnél tapasztaltam ezt a jelenséget. Rendkívül érdekes, hogy Hillemanns tévesnek állítja a képzeleti kettősszem felvételét és ezt a vezérszemmel helyettesíti. Felfogását teljesen osztom, azzal a hozzátevéssel, hogy az agyi látásközpontnak elképzelt helyzetéből az következik, hogy ennek kell — mint mindenkori horopternek — az orrgyök helyére projiciálódnia. Ez volna szerintem a térlátás lényege. A térlátás terén hazai szerző: Schulek volt a másik újító. Ö a két szem látás jelenségeit különválasztva vizsgálta, jóllehet ennek különös jelentőséget nem is tulajdonított. Schulek a képzeletbeli kettősszem látótereit: együttest és magányosokat széjjelbontva vizsgálta akként, hogy az egyik szem halántéki felét eltakarva, a másik szem halántéki fele előtt lyukas (3 mm) lapot lengetett, midőn azt figyelhette meg, hogy a lyukon át látott tárgyak táncolni látszanak a magányos halántéki látótérben, míg az együttesben mozdulatlanok. Schuleknek ez az eredeti megfigyelése többi dolgozataival együtt észrevétlen maradt, pedig megállapításai ma is helytállóak. Ö 1903-i akadémiai székfoglaló beszédekor még nem ismerhette Rosenbach. Esser. Hillemanns közléseit a vezérszemről és már akkor vezérszemnek nevezi a szabatosan, tisztán, jól látó szemet, mondván : »a másik szóródásos felületű, zavarosat látó szem azon pontjai jutnak uralomra és kétszemi összeolvadásra, amelyek látóelem és ingerület szerint a másik (a vezér-) szemmel fedezőleg feküsznek«. Végül idézem Schulek még előbbi munkáiból a következőket: »A kétszemes egyeslátás létesiüésére feltételnek nem az látszik, hogy a két szem képes egyenlően szabatos 103 r
