Szemészet, 1953 (90. évfolyam, 1-4. szám)
1953 / 3. szám
lenni, hanem az, hogy mindegyik szem érzékletében fedő (azonosan fekvő) ingerületek is forduljanak elő«. »Sőt az is megeshetik, hogy azon látóelemek, melyeknek ingerlése a felelkező projekciók létrejövetelében szükséges, és melyek a kétszemes közös látást lehetségessé teszik, éppen csak szórt foltok keletkezése által nyerik a megfelelő ingerlést.« Mindezek a kancsalok térlátásának magyarázata szempontjából ma is értékes megállapítások. Összefoglalás A mélylátás terén előforduló jelenségek négy csoportban vizsgáltattak : külön a kétszemesek, külön az egyszemesek és külön-külön a háromdimenziós valóság és ennek kétdimenziós ábrázolása. Tisztázást igényelt a »kép« fogalma is. »Kép« szóval jelöltetett a valóságnak az agyi központ által való érzékelése, míg a valóság síklapon való ábrázolása »fénykép«-nek neveztetik. Szerző a mélylátás helyett a térlátás használatát ajánlja, mert mélylátás alatt a magaslatról való lefelé nézés érthető, míg a térlátás a közel és távol közötti űrnek bármely irányban való nézését jelenti. Szerző szerint a chiasmabeli félkereszteződés teszi lehetővé azt, hogy az egyszeműnek is lehessen térlátása. Csak egyféle látás van: a térlátás, a változatok csak ennek az egyfélének a fokozatai. Csak egy agyi látásközpont van. Az agyi látásközpontot két oldalról kell ingernek érnie, hogy látás érzóklődhessen ; ezeknek különbözőségétől függ a látás élessége. Ez azonban független attól, hogy az ingerek útjai milyenek : azonos-, vagy ellenoldaliak-e? Az eUenoldaliság a normális. Nincs psycho-physikai idealizmus, de van fiziko-kémiai materializmus. Nincs Helmholtz- és Hering-féle empirizmus és nativizmus, de van Pavlov-féle nervizmus. Nincs semmiféle misztérium és paradox tünemény, csak élettani törvényszerűség van, amely a közölt séma szerint minden látásbeli jelenségnek magyarázatát adja. Az egyik oldalnak (szem-kéz-láb) fölénye a másiké felett a több használat következménye. Ez egyben a másik oldal gyengébb, betegségre hajlamosabb voltával jár együtt, ami a korral növekedik. Nincs képzeletbeli kettősszem, de van a Hillemanns szerinti vezér szem-látás, mely felfogást szerző is vallja azon megtoldással, hogy ez az agyi központ látásérzéklésének vetületével: a mindenkori horopterrel egyenlő. Az ismert eljárások és eszközök, melyek a térlátás fokának megállapítására valók, mind becslési eredményeket adnak, amivel szemben szerző módszerei és eszközei számszerű eredményekkel járnak. Ezen az alapon jogosultnak véli, hogy ezek kipróbálását ajánlja. Irodalom Graefe—Saemisch—Hess: Handbuch der ges. Augenheilkunde, 2. Aufl. Kap. XII., XLII. — Panum : Über das Sehen mit zwei Augen. Kiel, 1868. -— Helmholtz: Handbuch der physiologischen Optik, 1910. — Grósz—Hoór : A szemészet kézikönyve. 767. — Went: Ált. kórtan. 656—7. — Schulek : Szemészet. 1904, 1. — Csapody : Látáspróbák. —- Lissák : Magy. Tud. Akad. 1951. 131., 1952. 266. — Hillemanns : Klin. Monatsbl. f. A. B. 78. S. 737. —Pavlov : Szovjet Orvostud. Beszámoló, 1949,1. 2. — Oparin : Orvosi Hetilap, 1952. 10. 302. — Raab és It. Sternberg : Szemészet, 1949. 3, 143. 1952. — Szily : Bericht d. Deutschen Ophth. Gesellsch. 1929. 151. — Esser : Kiin. Monatsbl. f. A. 78, 332. — Vajda : Kiin. Monatsbl. f. A. B. 75, S. 612 ; 76, 240; 77, 336. 79, 312; 81, 640; Szemészet, 1950. 4. 194. 101
