Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)
1952 / 1. szám
deviatiót a bénulásos izom leszámításával fennmaradó három ék közül a középsőnek irányafogja megmutatni. A compensáló fejtartás célja a bénult izom tehermentesítése és ezáltal a kettőslátás kiküszi bölése. A jobb R. S. bénulása ecetén ezért a beteg az arcát temporalfelé fogja fordítani, mikor is a szemek előretekintéskor az orr felé térnek el, amely helyzetben a R. S.-цак alig kell emelnie. Ezt még azzal is támogatja, hogy állát emeli, miáltal tekintete süllyed. Fejét bal vállára hajtja, hogy szemei jobbra hengeredének, azaz a R. S. intorsiós hatására ne legyen szükség. Tehát: a compensáló fejhajlítás a bénult izomműködést jelképező éknek felel meg, az arc- és álltartás pedig az ék tövén álló nyílnak. A mozgás korlátozottságát főleg abban az irányban várhatjuk, amelyben az izom emelő hatása a legnagyobb, tehát a jelen esetben temporal- és felfelé. Abductióban a 4. ábra. ö. ábra. ferdék verticalis hatása nulla, viszont a hypertonusos R. I. lefelé húzza a szemet. Ennek folytán a mozgáskorlátozás legnagyobb a kiesett izommal szomszédos ék irányában. A secundaer deviatiót úgy állapítjuk meg, hogy a bénult szemet kényszerítjük fixálásra primaer állásban, a másikat ekczben letakarjuk. (Bizonyos körülmények közt a beteg önként is bénult szemét használja fixálásra.) A primaer álláshoz szükséges mérsékelt emelést és adductiót pl. a paretikus R. S. erőteljes beidegzéssel rendesen el tudja érni, de ugyanakkor a túloldali synergista О. I. sin. is túlinnerválódik és ezért a bal szem fel-kifelé tér el. A sec. deviatiót tehát az egészséges szem ábráján a bénult izommal párhuzamos ék mutatja. Ат. ép szem túlmozgását tudvalévőén a contralateralis synergista —• esetünkben a bal О. I,— túlműködése idézi elő. Ha a beteg a bénult szemmel fixálva tekintetét a bénulásos oldal felé (tehát itt jobbfelé) és felfelé veti, a R. S. visszamarad, ellenben a bal szem az О. I. maximalis emelő hatása követi eztcben a sec. deviatiós állásból még inkább felfelé tér el. Az ép szem mozgási túlműködése tehát e szem ábráján a sec. deviatio irányával szomszédos ék irányába mutat — ugyanazon irányba, amely felé a bénult szem mozgása korlátozott. Mindezeket a helyzeti és mozgási rendellenességeket egy szemléltető táblázatba foglaltuk össze (3. ábra). Ennek használatát némi gyakorlattal el lehet sajátítani, úgyhogy a diagnosisban a sokszor paradoxnak tetsző szemmozgásokból adódó nehézségek könnyebben győzhetők le. Az ábra a kettősképek elemzéséhez is segítséget nyújt. Tudvalévőén a bénulásos szemnek megfelelő kép a bénult izom működéseinek irányába vetül, ennélfogva helyzetét (a dőlést is beleértve) a bénult izom ékje jelzi (4. és 5. ábra). 34
