Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)

1952 / 1. szám

A gyakorlatban elsősorban a kettősképek magassági eltérésére, másodsorban obliquitásukra vagyunk figyelemmel, ellenben egynevú vagy keresztezett voltuk az esetleges haránt heterophoria miatt kevésbbé jön számításba. Ábránkon a képek magassági disparat tójának maximumát és ennek a tekintés iránya szerinti változását ismét az ékek tövében levő nyilak adják meg, ha azok helyzetét az ék csúcsához viszonyítjuk. Tegyük fel pl., hogy a látótér felső felében találunk kettőslátást (2. ábra). Ha a magassági eltérés balra vezetett tekintet mellett nő, akkor vagy a jobb О. I., vagy a bal R. S. laesiójáról lehet szó. A két izom között differentiálni aszerint lehet, hogy a peripheriásabb kép melyik szemhez tartozik (vörös-zöld üveg). Ezt még a fejhajlítási próbával is megerősíthetjük, t i. a fejnek a bal vállra hajlításakor a bénult szem képe feljebb emelkedik és obliquitása nő. A dőlés iránya önmagában nem differentialdiagnostikai jel. mert mindkét említett izomnál azonos irárn ú és azonos irányban is változik (jobbfelé fokozódik, balfelé csökken).

A jobb R. S. és a bal О. I. hűdése esetén a viszonyok ellentétesek. Ha a homolateralis antagonista contracturája miatt a kettőslátás az egész tekintési térre kiterjeszkedett, újból a viszonylag legnagyobb magassági eltérés iránya és a forgatási (fejhajlítási) próba eredménye igazít útba.

Előfordul, hogy a beteg a bénult szemet használja fixálásra, pl. ha ennek jobb a látásélessége, vagy ha a sec. deviatio kisebb a primaernél. Ilyenkor az egészséges szem képe kerül a peripheriára, mégpedig a bénult izom működési irányvonalával diagonálisan ellentétes oldalra (6. ábra), a túloldali synergista erősebb összehúzódásának megfelelően. Ez megnehezíti a tájékozódást annyiban, hogy a kettősképek pl. valamely felfelé húzó izom hűdése helyett lefelé húzó túloldali izom hűdésére utalnak. Amellett a verticalis disparatio ugyanabban az irányban nő, mint a valójában bénult izomnál (v. ö. a szemléltető táblázat — 3. ábra — »túlmozgás iránya« című rovatával). így a kettősképek diagnostikai tévedésre adnak alkalmat ; pl. a jobb R. S. paresise helyett a bal 0. S. paresisét lehet kórismézni, különösen, ha még a fejtartás is a kettősképekhez igazodván, az utóbbinak felel meg.

Ábránk hátránya a sablonizálás. Bielschowsky óva intett attól, hogy a gyakorlatban sablonokra támaszkodjunk. A sablonizálás azonban megkönnyíti törvényszerűségek levonását és elsajátítását. A személyes tapasztalat azután megismertet az egyéni módosulatokkal és a törvényszerűség alóli kivételekkel. Ábránk segédeszközül szolgaihat ennek a bővebb tudásnak a megszerzéséhez. Hasznát láttuk még az olyan esetekben is, amelyek kórismézését egyedül a mozgási rendellenességekre kellett alapozni, pl. kisgyermekeknél.

3*

35