Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)

1952 / 1. szám

a sebkészítés különféle formáival kísérleteztek. Hamar kitűnt, hogy az ideál kerekpupillával és tokostól operálni, ma ez mintegy 85%-ban érhető el. Előbb a tokmegnyitás és a széles iridektomia volt a szabály, ez látszott a legbiztosabbnak. Csakhamar kiderült, hogy a gyógyulás arány száma kötőhártya-varrattal valamennyire javítható. Azután következett a tokos műtét teljes szivárványkimetszéssel és kötőhártyavarrattal, majd ugyanez szaru-ínhártyavarrattal, azután következett a kerekpupillás, tokos és varrattal biztosított eljárás. Természetes, hogy a varrat akkor ér a legtöbbet, ha már a műtét alatt is biztosít és a gyógyulás napjaiban is. Ezért ér többet, mint a thrombinnal történő letapasztás, amivel Grósz István foglalkozott, mert ez csupán a műtét befejezése után segíthet.

Válogatatlan esetekben, sorozatosan kísérleteket végeztem más és más varratmódokkal. Már beszámoltam arról az eredményről, hogy Papolczy varrata mellett maradtam meg. A hályogműtét sebét nem varrja minden operáló. Nekem az az álláspontom, hogy varrni mindig ajánlatos, nemcsak az eleve nehéznek ígérkező esetekben és hogy éppen a kényesebb eseteket ne végezzük ritkábban gyakorlott módon. A látási eredmény kevésbbé függ a kerekpupillától, mint hogy ne legyen maradék. A fertőzést úgyszólván teljesen kiküszöbölte az operálandó szemek előkészítése és a jó technika. Az iivegtestveszteséget a biztonság fokozása (akinesia, retrobulbaris injekció, izomvarrat, kitámasztott terpesztő (Oláh)) rövid idő alatt 10%-ról mintegy 2%-ra csökkentette. Ilyen módon az öregkori szürkehályog műtété a sebészetben szinte egyedülállóan sikeres beavatkozássá lett, vesztesége Kettesy szerint mintegy 0‘2%. Ez megfelel annak, hogy nagyobb részt ép szemet operálunk, amelynek lencsehomálya nem betegség, csupán öregkori elváltozás. A műtét tökéletesedése hozta magával az egyszerre mindkét oldalon végzett műtétet; valamint azt is, hogy általános, egyéb betegségtől függő ellenjavallatot úgyszólván nem ismerünk. Jól operálhatok a nagyfokban közellátó hályogos szemek is, de csak kitűnően összegyakorolt együttes vállalkozhatik rá. Ноту egy előadásban foglalkozott evvel. Ep lencsét Fukala szerint, a fénytörés csökkentése céljából ma a szemészek nem operálnak. Félrebillent lencsét, mint Nónay előadásából hallottuk, jó sikerrel lehet megoperálni.

A fejlődést a hályogműtétek terén az is mutatja, hogy más lett az osztályozás alapja. David korában még jó eredménynek számított, ha az operált nagyobb tárgyakat megismert. Schulek klinikáján még első osztályú volt az 5/50 látás. Ma az 5/4—5/10 közötti eredményeket vesszük első osztályúaknak. De megmaradt a hályogműtét, felelős komoly feladatnak és művészetnek. A nevelésnek legfontosabb tárgya. A haladást lemérhetjük avval is, hogy mekkora hősiesség kellett érzéstelenítés nélkül operálni és tudni, hogy 15—20—30%-ban gennyes veszteség fenyeget ; »a félelmes gyulladás«, mint Fabini mondja, amely a »fenséges« operálás eredményét tönkretette. Mégis meg mert operálni Daviel is, Fabini is egyszerre két szemet, mertek megoperálni, érzéstelenítés nélkül 100 éves hályogost is. Problémáik a mieink voltak tudták, hogy az operáltak a nyári meleget rosszul tűrik, hogy nem kell soká halogatni a műtétet, hogy nem szabad semmit sem hirtelenkedni. És a legérdekesebb, hogy már Daviel is akkor operált, ha a látás a lencse miatt gyenge lett. Az érettség, mint feltétel és kritérium azután jött, egy időre.

A jövőtől az várható, hogy egységesebb lesz a megállapodás a legjobb módszerek mellett. Ettől még messze vagyunk. Hiszen Amerikában nagy visszakanyarodás tapasztalható ; többen újra lándzsával és ollóval készítik a sebet, mint a maga idejében Daviel ~ egyszerűen azért, mert nem tudnak a Graefe-késsel bánni. Másik érdekes adat, hogy Pahiva Indiából nem kevesebb, mint 170.000 hályogműtétéml számol be. Smith szerint operál, aki ugyanott dolgozott és tokcsípő használata nélkül nyomta ki a lencsét. Ne felejtsük, hogy Európában Grósz Emil szinte egyedül állt 30 év alatt végzett 10.000.' hályoggal.

12