Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)
1952 / 1. szám
biztatóak, annál nagyobb az öröm, ha mégis elérhetünk valamit. Ezekben sokszor az is nagy gond. hogyan tudunk a forradásos környezetben a rögzítésre alkalmas szövetet találni. A látóhártya sebészetével új fejezetet nyitott a műtéttan. Már nyolcvan éve helyes úton indult el Wecker, de csak negyedszázada vitte diadalra Gonin a megoldást. Nincs laza leválás szakadás nélkül, nincs gyógyulás a szakadás elzárása nélkül. Most már, mint Vogt mondotta, az ablatio-műtétekkel embersorsokat fordíthatunk meg. Még emlékezünk rá, milyen szívdobogtató látvány volt beavatkozásunk nyomait látni a szemfenéken. Az egész sebészetnek egyik legszebb és egyik legfinomabb feladata ez, amikor előre készített, de közben szükség szerint módosított terv szerint hajtjuk végre a tisz-Himly és Ruete. 1806 Oraefe 1858 Graefe 1869 Török 1913 Elscknig 1922 Arrnga 1936 tán oki kezelést. Megtanultunk újra tükrészni, többet látni, megtanultunk rajzolni. Megtanultuk, hogy egy szem műtété egy óránál is tovább tarthat, ha nem is operálunk már négy óra hosszat, mint Lindner az első sárgafolti szakadást. Ez a műtét a szemünk láttára és a kezünk között elérte a tökéletességnek oly fokát, hogy a jövőben nagyobbfokú módosítását nem is kell várnunk. Azonban a jövő feladatai közé tartozik a megelőző látóhártya-műtétek térhódítása. Látóhártya-leválás esetében a legjobb operatőrök sem értek el 85%-nál jobb eredményt, válogatott esetekben sem. A leválás előtt megtalált szakadás és elfajulás műtéti eredménye 100%-os. Tehát aránylag sokkal több szemet menthetünk meg megelőző operálással, mintha már bekövetkezett a leválás. A hályogműtét a tökéletességnek magas fokát érte el. Kétszáz éves történetének állomásai ismeretesek. Előbb a fertőzéses veszteségek ellen küzdöttek, de helytelen módon 11
