Szemészet, 1952 (89. évfolyam, 1-4. szám)
1952 / 1. szám
A szemészeti műtéttan fejlődése Irta : Csapod)/ István dr. egyet. rh. professzor. (Továbbképző előadás) Szemeket már évezredek óta operáltak, pontosabb adataink kétszáz évről vannak. Hosszú idő alatt új utakat nyitó sok géniusz adta egymás kezébe a haladás fáklyáját. Most visszanézünk rájuk, hogy számon vegyük a fejlődés mai fokát és hogy keressük a jövő céljait és irányát. Műtéttanunk fejlődésében felismerhetjük az egyéni fejlődés fokozatait. Az ifjúkor vakmerőségéhez hasonlít az első hályogoperálók fontolgatás nélküli cselekvése. Más jellemzi az érettebb életkort is, az úttörést követő korszakokat is : higgadtabb mérlegelés, szabályok formálása, adatok gyűjtése. A kezdő jogot lát az operálásban, a tapasztalt kötelességet a segítségben. Egyre nehezebb feladatokat vállal az egyén, egyre komolyabb célok teljesülésén fárad a folyton fejlődő műtéttan. Eljutottunk néhány alapelvhez : Szövetkímélő, jó technikára törekszünk. Szeretjük. ami egyszerű, de az egyszerűségért nem áldozzuk fel a biztonságot. Tudjuk, hogy a műtéttel nem szabad elkésnünk, s hogy jobb egyszer beavatkoznunk, mint az operálások sorát végeznünk. Helyesebb akkor operálnunk, amikor még magunk választjuk meg a tennivaló idejét és módját s nem akkor, amikor már csak az abszolút indikációk szűk útja van előttünk. Ismernünk kell sokféle műtétet s mindegyiket olyan jól. hogy minden esetet a legmegfelelőbb módon oldhassunk meg. A sietés megszűnt erény lenni, azt tartjuk legfontosabbnak, hogy minden cselekvésünkben, szavunkban is nyugalom uralkodjék. Minél gondosabb vértelenítés és fájdalommegelőzés, minél tökéletesebb aszepszis és teljes tervszerűség azok a pillérek, amiken a szemészi műtéttan fejlődésnek, virágzásnak indult. A régiek hamar belevágtak a műtétekbe, nem is ügyelve sokat a vérzéssel; ércsípőkkel lekötésekkel keveset bajlódtak. Pedig a folytonos törülgetés nem sebészi. Ha a sebészek el tudják érni, hogy a legvéresebb műtétek egyikét, a golyvaműtétet egy törlővel végezzék, miért ne tudnánk mi is hasonló gondossággal operálni. Ezek az ú. n. véres műtétek teszik a szemészeket egyre inkább sebészekké. A sebészetből régebbi fokán szakadt ki a szemészeti műtéttan, most vissza kell térnünk, de a mai sebészethez. A fejlődés útja az igazi sebészi aszepszishez vezet. Mi álarcot kötünk magunkra, ahogy Liebermann minálunk elsőül elkezdte, hogy nyugodtan beszélhessünk a beteggel és tennivalóinkról is. De a sebészi beöltözéshez minálunk még egyetlen szemész sem használ gumikesztyűt. Ezt csak arra használjuk, hogy a fertőzött esethez nélküle nem nyúlunk. Több külföldi szemorvos gumikesztyűvel operál hályogot. Én már nem tudnám megszokni. De ha a fiam azt mondja : atyám kesztyű nélkül operált, én csak kesztyűvel — meg fogom érteni. Jól előkészített, megfigyelt és kivizsgált eseteket operálunk ma, műtéti tervet készítünk. A fejlődés megszüntette a lakáson és a betegágyban való operálást, az ablakon beeső fényben végzett műtéteket. Valamennyi műtétünket intézetben, kórházban végezzük, ahol minden haladottabb szemész állandó gyakorlottsággal dolgozik. A munka csak így lehet jó, tervszerű és mindenre kész. Csak így lehet tanítani. A szemműtét mindig vonzotta a tanulnivágyókat és ezeknek jelenléte minden hivatott operáló számára lelkesítője és feltétele is a továbbfejlődésnek. Ilyen csoportot ábrázol az operáló Wenzel-ről rajzolt művészi kép (1722). Ilyen a Graefe-1 műtét közben megörökítő két kép, amint tanítványoktól körülvéve operál pályája elején is. végén is (1858 és 1869).
