Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám
Irodalom Csillag] F: Állatszemen végzett kísérleti megfigyelések a lencsetok ellenállásáról, tekintettel a Cataracta Morgagnianának tokban való eltávolíthatására. Szemészet jubileumi száma. 1935. szept. 30. — Experimentelle Untersuchungen an Tieraugen zur Feststellung der Widerstandsfähigkeit der Linsenkapsel. Die Möglichkeit der Entfernung der Cataracta Morgagniana in der Kapsel. Klin. Monatsbl. f. Aug. 97. Bd. 1936. okt. — Lindner К.: Altes und Neues zur Staroperation. Klin. Monatsbl. f. Aug. 108. Bd. 1942." okt. —■ Tra'/uair: Trans. 0. S. U. K., 63. 1943. p. 374. — Sedan J.—Sedan—Bauby S.: La microponction des cataractes hypermures, insaisissables a la pince. Ophthalmologica. 114. Vol. 2. No. 1947. aug. — Csillag F. : Bemerkung zur Arbeit von Jean Sedan und Simone Sédan—Bauby : La microponction des cataractes hypermures, insaisissables a la pince. Ophthalmologica. 115. Vol. 3. No. 1948. március. Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. Szemklinikájának közleménye. (Igazgató: Nóruiy Tibor dr. egyet. ny. r. tanár.) Új gyógyszer a conjunctivitis vernalis kezelésében Irta : Erőse Sándor dr. egyetemi tanársegéd • A conjunctivitis vernalist Arit írta le először conjunctivitis lymphatica néven 1846-ban. Mai fogalmaink szerint Saemisch határolta el 1875-ben a kötőhártya többi betegségeitől és nevezte el conjunctivitis vernalisnak. Későbbi szerzők közül Desmanes hypertrophia perikeratica-nak, Graefe infiltratio gellatinosa perilimbalisnak, Hirschberg phlyctaena pallida-nak. Burnett hypertrophia circumcornealisnak, Tersen conjunctivitis vegetativa recurrens-nek. Goldzieher conjunctivitis verrucosa-nak nevezi a betegséget. Legújabban Duke—Elder. Hansen—Grut a conjunctivitis aestivalis elnevezést tartja helyesebbnek a vernalis-szal szemben, tekintettel arra. hogy a betegség nagy többségében inkább nyáron lép fel. mint tavasszal. A kórképet klinikailag és szövettanilag legrészletesebben Axenjeld dolgozta fel. Az elmúlt 100 esztendő alatt a baj kóroktanára vonatkozólag oly sok tanulmány és elmélet jelent meg, hogy azokat még csak kivonatosan is ismertetni túlhaladná e rövid közlemény rendeltetését. Ugyanez a helyzet a betegség ke'zelését illetőleg is, úgyhogy mindkettőre vonatkozólag csak a legfőbbeket emelhetők ki. Azon kezdeti elképzelést, hogy a kórképet bakteriális fertőzés idézi elő. semmiféle kórokozó kimutatásával nem sikerült igazolni (Axenjeld). Ennek ellenére újabban Oreste, Derkac syphilises eredetűnek, Pascheff és Torres tbc.-s fertőzésnek tartják, l etsch, Horner sporiasis-sal való összefüggésről számolnak be. Michel, Ticho. Tersem általános adenopathia részjelenségének tekintik. Conetoux orrbetegségek, Terson izületi, gyulladások, Gabrielides autointoxicatio, Venlaguer prurigo. Weinstein sav-bázis egyensúllyal való összefüggéséről írnak. A vagotonián kívül sokan thyreoidea, parathyreoidea, mellékvese és sexualis mirigyzavarokat mutattak ki. Több szerző a vérben előforduló eosinophiliát és relativ lymphocitosist is status thymicolymphaticus és infantilizmussal magyarázza. Az 1920-as évektől mindjobban előtérbe kerül a túlérzékenység szerepe. A kiváltó anyag tekintetében a vélemények igen változatosak és sokszor ellentmondók. Lagrange, Fort. Lemoine, Weinstein. Fodor. Glück. Teller pollen-érzékenységet írnak le. ezzel szemben Lehrfeld, Thommen és mások pollen-próbákat eredménytelennek mondják. Szénanáthával való összefüggéséről Towsend, vasomotoricus rhinitissel Mamoli közölnek eseteket. Az újabb szerzők közül sokan szintén allergiás betegségnek tartják, aminek oka a fény ibolyántúli sugárzása. Június a haematoporphyrint tartja a photo-sensitiv anvagnak. De hasonló véleményen voltak már a régiek közül Schmeichler és Schiele is. Emellett szól a betegség időszakos fellépése, az eosinophylia és a fiatal korban előfordulás. Ezenkívül bizonyos klimatikus vonatkozásai is vannak, ami abban nyilvánul meg, hogy déli országokban gyakoribb, mint az északiakban és hegyvidéken. Igen gyakori a Földközitengeri országokban, a Balkánon, Indiában, Észak- és Dél-Amerikában. Angliában, Német- és Franciaországban meglehetősen ritka. Igen érdekes a kor és nemek szerint való megoszlás : 5 és 29 év között a leggyakoribb. 30 éves kor után már igen ritka. Nemek szerint való megoszlásban Saemisch 79, Horner 90, Knus 85°0-ban férfiakon észlelte, ezzel szemben Magnus és Burnett nőtöbbséget talált.
