Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)

1951 / 2. szám

részt a lencse hely hagyása miatt. Ekkor a csarnoköblítés és a bevált Horváth- féle utóhályogcsípő még nagy segítségünkre lebet, de ez már nagyobb rátermettséget és több gyakorlatot igényel.

Nem könnyebb a helyzetünk híguló kérgű (Morgagniana) hályogoknál sem. Bár ez utóbbiaknál a felszívódás következtében a tok esetleg már nem is feszül, sőt az ráncos is lehet, de megfogni mégis nehéz, mert a híg bennék következtében a tok fala mögött hiányzik a szilárd megtámasztási alap. A híg pépet tartalmazó tömlő fala egyrészt belapul, másrészt a csípő szárai közül kisimul, kisiklik, a kis mag pedig a híg pépben ide-oda csúszik. Ezért a hígult kérgű hályogok eltávolítása csípővel ugyancsak nehézségekbe ütközik.

Az elmondottak miatt a hályogok e két alakjánál is valami megoldást kellett keresnünk, hogy a tokos kivonást ezekben is minél nagyobb százalékban tegyük lehetővé. 15 évvel ezelőtt támadt az a gondolatom, hogy a tokot itt is megfoghatjuk csípővel, ha annak tartalmát csapolással kevesebbítjiik. mert ezzel a tok feszességét megszüntetjük, vagy legalábbis lényegesen csökkentjük. Annak eldöntésére, hogy a csapolást a tok mely részén és mekkora nyílással végezhetjük anélkül, hogy ezzel a tokot lényegesen gyöngítenénk az eltávolítást célzó húzóerővel szemben, akkor állatkísérleteket végeztem. Kísérleteimben arra a megállapodásra jutottam, minthogy a csípő felfelé irányuló húzása a tokot a fogott ránc alatt feszíti, legkedvezőbb, ha a tokot felső harmadában csapoljuk, majd alul megfogva, buktatással távolítjuk el a lencsét. így a lencse kimozdítása és fordítása alatt, tehát épp akkor, midőn a csípő húzása leginkább teszi próbára a tokot, a sértett tokrész a húzóerő kisugárzásán kívül esik, mert a húzás az érintetlen tokdarabot terheli.

Állatkísérleteim annyira meggyőzőek voltak, hogy az ezekről 1935-ben megjelent rövid közleményemben már ajánlottam a csapolás gyakorlati alkalmazását az elhígult kérgű hályogok csípővel történő kivonásánál. Erre a klinikán sajnos csak 1939-ben került sor. Az első sikeres műtéteket Horváth, Tóth és magam végeztük. Később rövid ideig tartó kórházi főorvosi működésem idején ugyancsak eredményesen alkalmaztam a csapolást néhány esetben, már nemcsak elhígult, de duzzadó hályogok kivonásánál is. Mint tudjuk, duzzadó hályogoknál a tok feszességét ugyancsak a lencse folyadékfelvétele okozza. Mindig csak akkor csapolok, ha anélkül a tokot megfognom nem lehet. Műtéteimnél azt észleltem, hogy a csapolt, most már inkább idomuló lencse könnyebben válik el az üvegtestről.

Az esetek száma még kevés volt ahhoz, hogy a már állatkísérleteim alapján is ajánlott, de most már a műtéti gyakorlatban is sikerrel alkalmazott eljárásom eredményeit nyomtatásban közöljem. Eljárásom műtéti alkalmazásával kapcsolatos tapasztalataimról és eredményeimről — kevés esetem ellenére — a szemész szakcsoportban beszámoltam. A gyöki vagy teljes szivárványkimetszés területében csapolok. A tokot alul fogom és a hályogot, buktatva kihúzom. A tok átszúrását előbb vastagabb, majd mind vékonyabb injekciós tűkkel végeztük. A legvékonyabb. 20-as sz. tűvel ejtett nyílás is elegendő nagynak bizonyult ahhoz, hogy a tok feszessége eléggé csökkenjen. Ekkor öt esetet ismertettem. Egyben a lencse a csípőn függő tokban távozott. Háromban a tok a kimenetben szakadt, de a lencsével egészében kijött. Egyben a tok már a kimozdulás előtt elszakadt.

Tudomásom szerint a tok csapolását hályogmútétekben a fenti célzattal legelőször én ajánlottam és alkalmaztam. Később már mások is szép eredményeket közöltek. így Lindner, aki 10 csapolt hályog közül 9-et egészében kihúzott, mint az 1942-ben megjelent dolgozatában írta. de 7-nél a kiürült kevés kéregrészt még utólagosan kiöblítette. Lindner fönn, a gyöki rés területében szúrja meg a tokot. Traquair ugyancsak jó eredményeket említ. J. Sedan (1947) 17 hályogműtétben csapolta a tokot és ezek közül 10 lencsét sikerült a tokkal együtt eltávolítania (58%). A csapo73