Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám
latos minden hályogműtét után átvizsgálni a látóhártyát és kötelességünk, ha a másik szemben már volt leválás. 8. Leválás megelőzéséül operáljuk meg a nagy cisztákat is. 9. Ugyanezért lett szokásossá a bármely okból szükséges hátsó ínhártyametszésnek vagy csapolásnak koagulált területen át való végzése. 10. Ajánlatos lehet az is, hogy áthatoló szemsérülésben, a seb záródása után, felszínes ínhártya-diathermiával biztosítsuk a megnyílt látóhártyát leválás ellen. 11. Ritka esetben periphlebitis tbc. retinae miatt fenyegető leválás ellen is végezhetünk koagulációt. Összefoglalás A látóhártya szakadásait és elfajult részeit legjobb — még a leválás bekövetkezése előtt — •átnemhatoló diathermiával megoperálni. A megelőző műtét sokkal bizonyosabban menti meg a szemet, mint a leválás ellen végzett operációk. Irodalom Amiga: Considerations of the treatment of detachement. Excerpta med. 1948. — Csillag: Az ideghártya cystái, széli leszakadása és leválása. Szemészet 1950. 3. sz. — Duverger et Ye.lter: Thérapeuticjue chirurgicale opht. Paris, 1950. — Franceschetti et Balavoine : The prevention of retinal detachement by surgical therapy. Ophthalmologica 117. 1949. — Jess: Zur Frage der prophylaktischen Xetzhautanheftung bei drohender Ablösung. Graefe’s Archiv, 141. 1940. — Lindner: Thiel: Operationslehre, 1943. — Reis: Die symp. Erkrankung des Auges. Kurzes Handbuch. IV. 598. 193Í. — Rötth: A kétoldali retinaleválásról. Szemészet, 1939. — Shipman: Retinal detachement surgery. Am. .1. of Ophth. 33. 1950. — Vogt: Die op. Therapie und die Pathologie der Netzhautablösung. 1936. — IVeher: Netzhautlöcher ohne Amotio. Ophthalmologica 117. 1949 A Hódmezővásárhelyi Városi Erzsébet Közkórház (igazgató : Ormos Pál dr.) szemosztályának (főorvos: Csillag Ferenc dr.) közlemény». Tokcsapolós csípővel történő tokos hályogkivoncsokná! Irta : Csillag Ferenc dr. Előzetes közlemény Mai tudásunk szerint a szürke hályognak legeszményibb műtéti megoldása a lencse maradéktalan, tokos eltávolítása. Ezért a műtők túlnyomó többsége erre is törekszik. Kétségtelen, hogy ezen igyekezetünk olykor nehézségekbe ütközik, sőt ez bizonyos esetekben — a zonulaív vongáló hatására bekövetkezhető ideghártvaleválás miatt — nagyon is meggondolandó (pl. erősen rövidlátó egyetlen szem, már operált ih. leválás). így Ноту sem ajánlja legutóbbi cikkében, hogy hasonló esetekben a tokos kivonásra törekedjünk. De mindezek részletezése most nem célom. Az alábbiakban! csak a csípővel történő tokos kivonás alapfeltételének legfőbb akadályával, a tokfogás nehézségeivel foglalkozom. Tapasztalatból tudjuk, hogy a duzzadó hályog feszes tokját csípővel ráncba fogni nagyon nehéz, mert a csípő a feszes tokon csúszik, a tok a csípő szárai között kisimul. A csípő erősebb rá nyomásával pedig a tok vagy már fogáskor, vagy kihúzás közben, de legtöbbször szakad, mivel a tok eddigi feszülését magával a ráncba fogással is fokoztuk, melyhez kivonás közben még hozzájárul az eltávolítást cdzó húzás is. Az éretlen hályog tokjának szakadása után, főleg ha a lencse már kimozdult, 9, műtét befejezése már körülményesebb, egyrészt az erősebben tapadó kéregrészek, más72
