Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)

1951 / 2. szám

pontban vizsgált állatnál a 43. napon a kifejezett érzékenység még változatlanul fennállt. 10-7 higítású adrenalinra maximális tónuselernyedést kaptunk.

Amint a myogrammokból látható, az izolált sphincter iridis adrenalin-érzékenysége a 3. naptól jelenik meg, a 7. napon éri el maximális értékét és ezután változatlanul fennáll. Az érzékenységfokozódás az ép oldalhoz viszonyítva 9—11-szeres.

Ezen vizsgálataink azt bizonyítják, hogy ha a sympathicus rostjaitól a sphinctert megfosztjuk mediatorával, az adrenalinnal szemben érzékenysége erősen fokozódik. Ezen az alapon a záróizomzatnak a sympathicussal való kapcsolata a denervatiós törvény tükrében is kétségtelennek látszik'.'

Tisztában vagyunk azzal, hogy a kérdés mennyire bonyolult. Az állatkísérletek során is meggyőződhettünk arról, hogy milyen nehéz biológiai anyagok hatásának kiértékelése. Láthattuk, hogy az iris izmainak érzékenysége milyen különbségeket

X

О if io *охАн",

a) Ép oldali sphincter tónuscsökkenése 0.1 lx IO-7 cone, andrenalinra.

2. ábra

b) Három napos operált oldali s ph i ncter érzékenysége O.llXlO-7 conc. andrenalinnal szemben már fokozott.

mutat desympathizálás után macskán és nyúlom Utóbbi pl. acetylcholin-anyagcseréjét illetőleg sokban különbözik a macskától. Éppen ezért csak nagyszámú kísérlet alapján mertünk és lehet vállalkozni arra, hogy a kettős beidegzésről véleményt nyilvánítsunk. Sok mellékkérdés merült fel menetközben is, melyek még további vizsgálatokra ösztönöznek. Ismeretes Straub, Poos és Santori vizsgálataiból, hogy sympathicus-kiirtás után nemcsak adrenalinnal, hanem több más pupillomotoros szerrel szemben megváltozik az érzékenység (atropin, eserin, scopolamin, calcium, kálium), Byrne pupillatágulatot észlelt az állat testének különböző részein alkalmazott elektromos ingerrel kapcsolatban. A magunk részéről a parasympathicus mediatióban szereplő acetylcholimiak különböző koncentrációjára sem láttunk különbséget az ép és denervált oldali sp/wwcíer-izomzatra vonatkozólag. A dilatátorra vonatkozóan ilyen különbségeket Velhayen, Heath és Sachs ki tudtak mutatni. Lánczos a sympathicus-kiirtás után pupillatágulatot észlelt békaszemen pilocarpin és acetylcholin adása után. Dale mellékvesekiirtás után úgy látta, hogy a pilocarpinra bekövetkező paradox mydriasis kimaradt. Felteszi, hogy a pupillatágúlát és a mellékveséből származó adrenalinelárasztás között összefüggés van. Ezen vizsgálatok azt mutatják, hogy jóllehet az irisnek adrenalinnal szemben való érzékenysége a legfeltűnőbb sympathicus-kiirtás után, az mégsem specifikus jelenség.

64