Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 1. szám
a cornea központjában, bár ez nem mindig áll fenn mértani pontossággal. A korong felett a hám tompafényű, de csak igen enyhén szurkait. A korong elhatároltsága meglehetősen éles, mondhatjuk vonalszerűén kifejezett. Ez utóbbi momentum igen fontos jel. Mindjárt hozzáfűzhetem azt is, hogy ez az éles elhatárolódottság, valamint a korongalak nem korai tünetek, hanem fokozatosan fejlődnek ki, amint ezt több esetben volt alkalmunk észlelni. A korongnak megfelelő területen a szaru felszíne kifejezetten érzéketlen. A hám itt néha hólyagosán le is emelkedhetik. Ezt a leemelkedést fájdalmas rohamok fellépése jelzi, illetve kíséri, mely körülményre különösen felhívom a figyelmet. Azon eseteknél, melyek korai stádiumban jutottak hozzánk, megfigyelhettük azt is, hogy a homályok felhők alakjában léptek fel, egyre sűrűbbek és átlátszatlanabbakká váltak egy bizonyos központ körül és így jött létre a korongalak. Megjegyzem azt is, hogy a korong nem mindig köralakú, hanem enyhén ovális is lehet, és pedig harántirányú hossztengellyel. E helyen kívánom leírni azt a tünetet, melyet éppen a korai megfigyelések kapcsán észleltem s melyet a rendelkezésemre álló irodalomban sehol sem találtam megemlítve. Azt észleltem ugyanis, hogy a korong formálódásának kezdeti stádiumában, körülbelül a korongot elhatároló fehér kör megjelenésével egyidejűleg ezer körből kiinduló hajszálvékony, egyenes lefutású, végük felé kissé elvékonyodó, fehérszínű vonalak lépnek fel, melyek sugárszerűen haladnak a szaru széli részei felé. Ezek a sajátságosán elrendezett vonalak semmi esetre sem téveszthetők össze a K. D.-nál észlelt függélyes lefutású, egymással párhuzamosan haladó szürkésfehér vonalakkal, melyeket gyakrabban látunk. Ezek a vonalak a szaru mélyebb rétegeiben ülnek és megfelelnek a cataracta-műtét után fellépő striáknak, melyekről ismeretes, hogy a Descemet-hártya redőinek felelnek meg. Ezek a striák észleléseim szerint megelőzik a korong fellépését és múló jellegűek. Ugyancsak múló jellegűek az általam leírt sugárszerű vonalak is. Talán épp ennek a körülménynek tulajdonítható, hogy eddig a K. D.nél még nem írták le azokat. Az irodalomban Ohno japán szerző cikkének referátumából olvasom, hogy egy esetben vaccinvirus által előidézett K. D.-t észlelt. A megbetegedés egy ápolónőnél lépett fel, kinek munka közben vaccina fröccsent a szemébe. A K. D. 6 nap múlva jelentkezett. Számomra legérdekesebb az volt, hogy a szerző, ki az esetet az első pillanattól észlelte, sugárszerű vonalak felépítését írja le a korongot elhatároló körtől kiindulóan. Ohno nem tesz említést arról, hogy a vonalak mennyi ideig állottak fenn. Ez az észlelés szintén megerősíti a vaccinvirus és a herpesvirus által előidézett korongalakú szaruhártyagyulladás közti analógiát. A vonalak létrejöttének módját illetőleg csak feltevésekről lehet szó. Nem tartom azonban valószínűnek azt, hogy itt is a Descemet-hártya redőivel volna dolgunk. Valószínűbbnek találom azt az elképze'ést, hogy a sugárszerű vonalak szövethasadékok, melyek gázok által vannak kitöltve. E felfogásomat Grüter vizsgálataira alapítom. Gfilter ugyanis azt találta, hogy szaruhártya-herpesnél a szaru nedvhasadókai, melyek látszólag üresek, gázhólyagokkal vannak kitöltve. Szerinte a herpesvirus fermentszerű anyag, mely a fehérjét nekrotizálja és erősen gázképző hatású. Véleményem szerint a herpesvirus mélybejutása után egy bizonyos központból diffundál a peripheria felé. így jön létre a köralakú elhatároló vonal, melyen belül a vírusnak bizonyos stagnációja lép feli- Azután jön létre a korong, melynek képződésére a szaru közepe a rossz táplálkozási és keringési viszonyok folytán a legalkalmasabb. Néhány szót szeretnék mondani a K. D. diff. diagnosztikájáról. Nem térek ki a szaru mélyebb rétegeinek egyéb formájú herpeses megbetegedéseire, melyek Grüter szerint aetiologiai szempontból ide tartoznak. Ezek volnának a kér. punct. prof. és az utóbbi években leírt járvány szerűen előforduló kér. nummularis. Zoster kapcsán fellépő K. D.-t ír le Grande. Nekünk is van egy ilyen észlelésünk. A Vossius által leírt kér. annularis képe sokban emlékeztet a K. D.-re. A kér. annularis inkább gyűrűs jellegű, a központ tehát világosabb, mint a széli része. Hiány43
