Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)

1951 / 1. szám

Mai felfogásunk szerint a K. D. a szaruhártya herpeses megbetegedésének következménye s olyankor jön létre, amikor a szaruhártya felszínén jelentkező herpest nem ismerték fel idejekorán és nem kezelték megfelelőképen. A szaruhártya herpeses megbetegedései ugyanis a tüneteknek olyan sokféleségét, a klinikai képnek annyi válfaját mutatják, hogy azok helyes értelmezése nem mindig könnyű feladat. Diagnosztikai nehézségek tehát ezen a téren akadnak, nem pedig a K. D. diagnosztikájában, mert ez utóbbinak kórképe annyira jellegzetes, hogy felismerése semmi nehézséget nem okoz.

A szaru felszínes herpeses megbetegedéseivel ezen előadás keretében nem foglalkozunk, csak összegezve említjük meg azokat a kórképeket, melyeknél herpeses aetiologiával számolnunk kell. Ezek a következők : keratitis punctata superficialis, kér. dendritica, kér. filiformis (Hess), recidiváló szaruhártyaerosio, disjunctio epithelialis (Szily). Jóllehet mindezen felsorolt kórképek aetiologiája nem mindig herpeses, fontos, hogy elsősorban erre gondoljunk és eleve komoly kórképeknek tekintsük ezeket az elváltozásokat, melyek gyakran és főleg kezdetben kevés klinikai tünetet mutatnak, de amelyeknek egy közös ismertetőjelük van, ez pedig a nagyfokú fájdalmasság, mely semmiképpen sem áll arányban az objectiv elváltozásokkal. Könnyezés. fénykerülés ugyancsak fennállanak, de ezek nem bírnak olyan differenciál-diagnosztikai jelentőséggel, mint a fájdalmasság, mely gyakran mutatja az anaesthesia dolorosa típusát. Minthogy álláspontunk szerint a K.D. nem primaer megbetegedés, hanem a felszínes herpeses megbetegedéseknek a cornea mélyebb rétegeibe való behatolása folytán jön létre, ezen felszínes formák korai felismerése és okszerű kezelése prophylaktikus jelentőséggel bír. Ez a jelentőség annál nagyobb, mert a K.D. therapiája nehéz és sokszor hálátlan feladat.

A következőkben a K.D. tünettanával kívánok foglalkozni és ehhez egy újabb, eddig nem ismert symptomával hozzájárulni. A K. D.-t már Arit írta le, mint korongalakú, sárgásfehér beszüremkedését a szaruhártya mélyebb rétegeinek. E helyen megemlítem, hogy ezt a sárgás tónust, mely Arltot arra késztette, hogy a betegséget abscessus siccus-nak nevezze el, nem volt alkalmam észlelni. Eseteimben a korong színe fehér, illetve kékesfehérnek mondható. Mindjárt hozzáfűzhetem azon észlelésemet is. mely szerint a Vossius-íé\e kér. annularisnál, mely a szaru mélyebb rétegének gyűrű vagy esetleg korongalakban fellépő gyulladásos megbetegedését jelenti, megtaláljuk ezt a sárgás tónust, úgyhogy szerintem ez a színkülönbség diff. diagnosztikai jelentőséggel bír.

Fuchs behatóan foglalkozott a K. D. kórképével s az elnevezés, amelyet ma általánosan használunk, tőle származik. Jóllehet Fuchs idejében a szaru herpesének fertőző jellege még nem volt ismeretes, ő helyesen ítéli meg a betegség pathogenesisét. »Szerinte fertőzésről van szó, mely jelentéktelen szaruhártyasérülésekhez, idegentest, karcolás stb. csatlakozik. A kiváltó momentumok közé Fuchs már a herpest is sorolja. Felfogása teljes összhangban áll a mai — herpeskutatásokra támaszkodó — kutatásunkkal. 1901-ben azonban Fuchs felfogását kételyekkel fogadták. Abban az időben ugyanis a herpest neurotikus természetű megbetegedésnek tartották, a szaruhártyán fellépő elváltozásokat pedig nekrobiosisnak, mely trophikus jellegű idegzavar folytán jön létre. Ma a K.D. herpeses aetiologiáját tisztázottnak tekinthetjük s így csak mellékesen jelzem, hogy a K.D. más okból is felléphet, de rendkívül ritkán. Herpes zoster is okozhat hasonló kórképet, igaz, hogy enyhébb alakban. Schirmer ismertette a kér. postvaccinolosa-t, mely korongalakban is jelentkezhetik. Ez megfelel Grüter vizsgálatainak is, melyek szerint a variola \accinja által előidézett oltás a szaruhártya herpeséhez igen hasonló elváltozást idézhet elő. A K. D. herpeses aetiologiájának tisztázása Grüter érdeme.

A K.D. kifejezett formájának felismerése könnyű feladat. Mint mondottuk, egy fehér, korongalakban fellépő beszüremkedésről van szó és pedig meglehetősen