Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 1. szám
Az agglutinatiós, praecipitatiós és complementkötési tuberculosis reaetiók, bár újabban érzékenyebb és fajlagosabb antigéneket sikerült előállítani, még mindig nem alkalmazhatók megfelelő biztonsággal. A tuberculin-próbaoltás jelentősége az aetiologia megállapításában nem csökkent, bár meg kell elégednünk a helyi reactióval, ami pedig csak relatív értékű útmutatás. Számolnunk kell továbbá még azzal, hogy a bőrreactio kimarad úgy a positiv, mint a negatív anergia stádiumában is. Szinegh29 szerint a negatív anergiás stádiumban segítségünkre lehet a máj inj. adagolása : negatív anergiás esetekben 3—4 alkalommal másodnaponként befecskendezett 2—2 com máj inj. után az azelőtt negatív tuberculin-próba positiv eredményűvé válhat. A próbaoltásokat most már szinte általános szabályként 6—8 éves korig pereutan, ezen felül pedig intracutan módon végezzük. Újabban a tuberculin-próbaoltás eredményének elbírálásakor a BCG oltások okozta allergiával is számolnunk kell. A BCG-vel oltott egyének száma hazánkban örvendetes módon szaporodik. Ezzel azonban parallel nő az a probléma is, amit a BCG-allergia és a természetes fertőzés következtében támadt túlérzékenység egymástól való elkülönítése okoz. Többen (Hajnal30, Zimányi31) rámutattak már vizsgálataik alapján arra, hogy a BCG vaccinálás- és a természetes fertőzés okozta allergia egymástól nem választható el pontosan. Némi különbség mutatkozik ugyan ezekben az esetekben a Pirquet és a Mawfouar-próbaoltás eredményei között, azonban ez az eltérés határozott módon nem értékelhető ki (Zimányi31). Igaz ugyan, hogy a BCG oltások okozta allergia az eddigi megfigyelések szerint enyhébb, aránylag rövid ideig, legfeljebb néhány évig tart; ez azonban a problémán semmiképpen sem változtat. Eddigi megfigyeléseink alapján tudjuk, hogy a BCG oltásnak a szervezetre káros hatása nincs (Havas32), allergiás eredetű elváltozásokat azonban okozhat. Gát és- Mándi13 észleltek tuberculosistól mentes egyének szemében BCG oltás után általuk 'papilloretinitis tuberculoallergica-n&k nevezett, múló, teljesen jóindulatú szemfenéki elváltozást. Az aetiologia tisztázásában a többi ok kizárása okozza jelenleg is a legtöbb zavart. A tuberculotoxicus- és tuberculoallergiás pathogenesis tanának bővülése a gümőkóros, a rheumás, a focalis stb. infectio aetiologiájának kérdését még szövevényesebbé tette. Boross33 a diffus iritis-iridocyclitisek allergiás kórszármazására vonatkozólag végzett különböző bőrpróbákkal vizsgálatot. Legnagyobb százalékban tuberculinnal kapott positiv bőrreactiót, továbbá a szervezet tuberculin érzékenységét a legtöbb esetben az általános tuberculotoxicus biológiai eltolódások is bizonyították (vérkép stb.). Véleménye szerint a hyperergia jelenléte parallergiás iridocyclitisek keletkezésére adhat alkalmat. Parallergia alatt a szövetek pathologiásan megváltozott gyulladáskószségét, nem pedig az allergia egy különös formáját érti. Tehát a tuberculosis szerepét banális iritis-iridocyclitis esetekben sem lehet figyelmen kívül hagyni. A kóreredet eldöntésének nehézségét mutatja az is, hogy több szerző az aetiologiát »ex juvantibus« gyógykezeléssel ajánlja bizonyítani. így Kapuscinski34 typhus vaccinát ad (gyors gyógyulás = gócfertőzés, helyi- és ált. rosszabbodás = gümőkóros eredet). Stock35 szerint a Röntgen besugárzásra reagáló esetek tbc-s eredetűek még akkor is, ha a tuberculin reactio negatív. Végeredményben a kóreredet-kutatás kérdésében leszögezhetjük, hogy ha tekintetbe vesszük a tuberculoallergiás elváltozások megismerése kapcsán a tbc-s kórformák bővülését, továbbá a BCG oltások okozta allergiát és tuberculin-érzékenységet, a döntés nehezebb számunkra, mint 10 évvel ezelőtt volt. Irányelvként azonban most is elfogadhatjuk Horay36 1932-ben nyilvánított véleményét, melyet az újabb közlemények mind megerősítenek (Björk37, Boross33, Essen33, Reiser39 stb.). Eszerint tbc-re utaló egészen csekély tüdőlelet esetében is, mint pl. elmeszesedett mirigyárnyék, pleuritis nyomok, stb., elsősorban gümős eredetre kell gondolnunk. Sem a teljes inaktivitás jele, sem pedig az a tény, hogy ilyen lezajlott, enyhe tüdőinfectio maradványát majdnem minden felnőtt, egészséges egyénben megtalálhatjuk, nem bizonyítja azt, hogy a folyamat már meggyógyult lenne s így nem lehet a szembetegség forrása. 24
