Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám
bár a műtétet megkönnyítik nem terjedt el talán azon elgondolás miatt, hogy nem közömbös az egyébként is károsított corneára vájjon egy vagy több sebet készítünk-e. Az utóbbi években mind több szemész tér vissza a különböző motoros trepánok alkalmazásától a kézi trepán használatához s jelentős azoknak a száma, akik szívesebben ültetnek át szögletes lebenyeket az eddigi kerek lebenyek helyett. Eveken át végzett szövettani vizsgálataim eredményeként meggyőződésem, hogy az átültetés sikere a helyesen megválasztott esetek és megfelelő átültetendő cornea mellett elsősorban a műtéti technika függvénye. Minél egyenletesebb, simább sebet készítünk, annál jobb eredményt várhatunk, a sima seb feltételét pedig csak megfelelő eszközzel biztosíthatjuk. A következőkben ismertetett eszköz alapját a Löhlein-trepán adja, amelyből azonban csak a motor és a trepán elvét tartottam m eg. Az új eszköz négy részből áll. 1. Elektromotor finom golyóscsapágyon forgó tengellyel és a rászerelhető különböző méretű trepánok. 2. Fémhüvely, amelyben az előbbi fel-le mozoghat s amely mozgást a fémhüvely alján elhelyezett rúgó ellensúlyoz. 3. A fémhüvely alsó szélére szerelt három láb, amelyek végeit 12 mm belső átmérőjű gyűrű fogja össze. Ez a támasztó berendezés. 4. Az eszköz oldalára felszerelt beállító és biztosító készülék, amelynek segítségével előre pontosan beállíthatjuk, milyen mélységig süllyedhet a trepán (ábra). A műszert úgy helyezzük fel a megfelelően előkészített bulbusra, hogy a támasztó gyűrű körkörösen egyenlő távolsági a legyen a limbustól. Ezzel a beállítással a trepán a cornea centrumára merőlegesen áll, s lehetővé válik teljesen szabályos szélű lebeny kimetszése. A műszert tartó kéz nem süllyeszti az eszközt, hanem a fémhüvely felső részén elhelyezett gomb egy ujjal való nyomása süllyeszti a motort a trepánnal együtt. A gomb megnyomása egyúttal a motor megindítására is szolgál. Ezzel a megoldással sikerül csökkenteni a kéz munkáját a műtét közben, a műtő nagyobb figyelmet. fordíthat a trepán működésére, mert a műszert tartó kéz szerepe csak az, hogy a műszert egy állandó kiindulási helyzetben rögzítse úgy, hogy ne nagyon nehezedjen a bulbusra. A biztosító szerkezet a kívánt mélység elérése után önműködően leállítja a motor és a trepán süllyedését. A beállítás már a műtét előtt megtörténik, általában 2 mm süllyedési távolságot alkalmazunk, ebből 1 mm-t veszünk a cornea vastagságára, 1 mm-t pedig egyéb tényezőkre, mint pl. a cornea behorpadására. A trepánnak nagy a forgási sebessége, éle pedig gondos csiszolással készült s abban a pillanatban, amint a corneával érintkezik, máris metsz és a corneát alig-alig nyomja be. Természetesen az eszköz egész súlyával nem nehezedhetik a bulbusra, mert az a csarnokvíz hirtelen elfolyását okozná s következménye a lencse szintén hirtelen előnyomulása lenne, ami a sérülés veszélyét jelentené. Ezért a kéz feladata a műszer nyomását megakadályozni. Érdekes, hogy helyes alkalmazás esetén a támasztó gyűrű mintegy megakadályozni látszik a lencse helyzetének megváltozását, aminek magyarázata az lehet, hogy a gyűrű nyomása körkörösen indirect az iris gyökén keresztül a lencse szélére hat s annak elmozdulását megakadályozza, vagy csökkenti. A műszerrel számos kísérletet végzetünk állatokon és műtétet emberi szemeken. Alkalmazása a műtétet nagyon megkönnyíti és fokozott biztonsági érzést nyújt, amit a támasztó berendezés, a beállító szerkezet valamint az a tény biztosít, hogy az operáló kéz munkáját nagy fokban csökkenti és így kevésbbé gyakorolt operatőr részére is ' könnyen elvégezhetővé teszi a műtétet. 166
