Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám
A fentiekből kitűnik, hogy a monoton görbék főképpen az egyszerű follicularis trachomára jellemzők és ezeknél a kórlefolyást és kiújulást illetőleg a prognózis igen jó. A többi görbetypust a trachoma klinikai képére nem mondhatjuk karakterisztikusnak. Feltűnő azonban a III. görbével bíró esetekben a recidivák aránylagos gyakorisága. Nem akarunk a kis számok hibájába esni és százalékos eredményeket túlértékelni, de az alábbi táblázat alapján úgy látszik, hogy ez a megállapításunk nem lehet véletlen. E táblázat utolsó rovatában feltüntettük az ápolási napok átlagos számát is. A gyógyGörbetypus Esetek száma Recidiva Recidiva százalékban Ápolási napok száma I. 16 0 0 28-0 II. 9 I 111 33-7 111. 20 7 35-0 22-0 IV. 9 1 ПО 30-2 kezelési időtartamra és a görbetypus közötti összefüggésre vonatkozólag nem tudunk biztos következtetést levonni. Lényeges különbség az ápolási napok átlagos számában a görbetypusok között nincs, hacsak a III. typusba tartozó vvts.-sel bíró betegeknél talált eredményt nem vagyunk hajlandók feltűnőbben alacsonyabbnak mondani, mint a többi csoportét. Ebből arra lehetne következtetni, hogy a III. görbetypusú betegek trachomas kórfolyamata talán hamarabb nyugodott meg, ez azonban csak átszólagos gyógyulás volt, mert ebben a csoportban volt a legtöbb recidiva. A beteg felvételekor és kibocsátásakor nyert görbék (alábbiakban 1. és 2. görbe) strukturtypusa az esetek túlnyomó többségében megegyező jellegzetességet mutatott. Szabályként állíthatjuk fel, hogy ha pl. egy monoton lefutású, alacsony görbét észlel-Esetek, ahoi о 2. görbe rosszabb 7. ábra tünk kezelés előtt, akkor hasonló typusút fogunk találni a későbbiekben is, ha a trachoma javult vagy gyógyult (5. ábra). Míg az erős belső hullámzás, vagy kiugrásokat mutató magas görbe általában egyenletesebbé vagy alacsonyabbá válik, ha a körfolyamat javul (6. ábra). Az 54 esetünkből csak 6 alkalommal találtuk a 2. görbét rosszabbnak, mint az elsőt. Ha ezt a 6 esetet megvizsgáljuk (7. ábra), azt látjuk, hogy ezek közül kettő recidiváló esetek közé tartozik (7, 47.), két betegnél heves, acut trachomával állottunk szemben, amelyeknél ugyan távozáskor csomó már nem volt, de még kissé beszűrődött és vérbő szemhéji kötőhártyákon kifejezett papillaris túltengés volt (2, 22.). Végül két esetben kisfokú ciliaris vérbőséggel és még nem teljesen gyógyult, fellobbanásra hajlífmos pannussal kellett a beteget kibocsátanunk (4, 39.). 146
