Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám
ndebben a 6 esetben tehát a trachomás folyamat javulása csak nagyon látszólagoskétséges volt, és valószínűleg ezzel megmagyarázhatjuk a 2. görbe nyugtalanabb Recidivált esetekből Mindebben és viselkedését. Éppen az utóbb említett két kiújult esetnél tapasztalt 2. görbe typusváltozása késztetett arra, hogy a többi recidivált eset görbéjét is összehasonlítsuk. Az összesen 9 recidivált eset közül négynél a 2. görbén nem fedeztünk fel jellegzetességet. A többi ötnél (8. ábra), vagy az első 10 percben feltűnőbb kiugrást, vagy a kiugrás jóval kifejezettebb és korábbi megjelenését találtuk a 2. görbén, mint az elsőn. Ennek a jelenségnek, nevezetesen a maximálissedimentatiós részérték helyzetének a görbén Cutler, Nikolajev, Csőké, Grubich, Zselyonka és mások nagy jelentőséget tulajdonítanak. E szerzők ugyanis azt tapasztalták tüdő- és más kórfolyamatoknál, hogy minél korábban jelentkezik a sedimentatio legnagyobb részértéke, különösen ha az első 40 percen belül észlelhető ez a kiugrás a görbén, amiál súlyosabb prognosis állítható fel. Ezt a megállapítást figyelembe véve, recidivált eseteink görbéinek egy részéről, mint rossz prognosztikus jelet olvashatjuk le a maximalis rész-sedimentatio viselkedését. Ez a jel főkép a gyorsultabb sedimentatióknál, ill. a III. és IV. görbe typusú eseteknél volt jól megfigyelhető. Mindezekből a vizsgálatokból úgy látszik, hogy a trachomás szervezetre, egyénre, mint biológiai jel jellemző a frakcionált görbe viselkedése, és ezzel a biológiai teszttel mintegy a trachoma klinikai képe mögé sikerül bepillantani. Tekintettel arra, hogy a trachománál a constitutionális (lymphás, exsudativ) alkat különös jelentőséggel bír, melynél bizonyos, hogy a vér kolloidrendszerének egyensúly változásai hullámzást mutathatnak, megadják a jogosultságot arra, hogy kiterjesztettük a trachomára is az eddig még nem sok figyelemre méltatott biológiai teszt tanulmányozását. Mindazonáltal tisztában vagyunk azzal, hogy eddigi vizsgálataink még kiegészítésre szorulnak a betegek további prognosztikai megfigyelésével. U7 Összefoglalás Trachomás betegeknél végzett frakcionált vörösvértestsüllyedési vizsgálatok alapján a sedimentatio értékeinek a szakaszos (2 óra alatt 10 percenként) leolvasását és görbén való ábrázolását a trachomás kórfolyamatok megítélésénél nagyobb jelentőségűnek tartja, mint más szerzők által eddig végzett 1 vagy 2 órás vvts. egyszerű absolut értékeit. A kezelés előtt és után nyert görbéket strukturaanalysisük alapján négy typusba sorolja és a görbék dynamikájából bizonyos, főleg prognosztikus megállapításokat von le. A monoton, alacsony görbék egyszerű follicularis tr.-ra jellemzők és ezeknél a kórlefolyást és a kiújulást illetőleg a prognózis jó. A többi görbetypus a tr. klinikai képére nem jellegzetes. Feltűnőnek találta a III. görbetypusnál (alacsonyabb, de igen egyenetlen) a recidivák aránylagos gyakoriságát. A recidivált esetek felében a maximális rész-sedimentatio korai megjelenését találta a görbén. A javult 10* 147
