Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám
A kancsalság műtéti gyógyításából levont tapasztalatok és további követelmények Irta : Licskó Andor dr. A kancsalság miatt végzett szemizomműtétek eredménye optikai, kozmetikai és psychikai lehet. A műtét a beteg részéről szociális értékű és sikerével nemcsak a gyermek, hanem a szülő és nem utolsó sorban az orvos is kielégülést nyer. Azért érthető, hogy a kancsalság nagyon sok szemorvost csábít a sikeres megoldásra. Nem kisebb nevek, mint Graefe, majd a bécsi iskola és annak eminens tagja Meller, a prágaiak közül Elschnig, az oroszok közül nem kisebb, mint Filatov, továbbá Szergijevszkij, a francia Landolt, a német Bielschowszky, azonkívül számos élő és elhúnyt magyar szemorvos állandóan szem előtt tartotta a kancsalság műtéti gyógyításának problémáját. Az a szemorvosi iskola, amelynek 1919 óta tagja voltam, a kancsalság operálása felé irányította figyelmemet. A klinikán nagy számban előforduló kancsalsági műtétek, a mester — Grósz Emil — ragyogó technikája és művészi eredményei hozzájárultak ahhoz, hogy a kancsalság műtéti megoldásával kezdő szemorvos korom óta szeretettel foglalkozzam. Minthogy ezen műtéteket néhány évtizede végzem, veszem magamnak a bátorságot, hogy tapasztalataimat közöljem fiatal kartársaimmal és talán nem vagyok túlságosan szerénytelen, ha ezt abban a reményben teszem, hogy tapasztalataimat hasznosíthatják. Amidőn több évtizedes operateuri múltra tekintünk vissza, sikeres és sikertelen eredményekkel is találkozunk. A siker mindig hálás visszatekintés marad, míg a hiba kiváló ösztönzés a kiküszöbölésre. így tulajdonképpen a legtöbb hasznot a sikertelen műtétekből húzzuk, mert a hibák okának állandó keresése vezet a műtéti eredményeink tökéletesítéséhez. így tanulhatunk legtöbbet. Klinikai pályám kezdetén alkalmam volt igen sok kancsalsági műtétet látni, asszistálni, sőt magamnak is végezni és utókezelésük alkalmával a következtetéseket levonni. 1919-től kezdve a klinikánkon a műtéti eljárás a strabismus convergensek — de a divergensek eseteiben is — a beteg kofára és nemére való tekintet nélkül — a tenotomia volt. Természetesen a műtétet kivizsgálás előzte meg, ami főleg a fénytörési hibákra, esetleges amblyopiára terjedt ki. Ezekből adódott azután a továbbiakban ismertetendő apróbb technikai változtatás és az utókezelés mikéntje. Meg kell jegyeznem, hogy a »szabad« tenotomia műtétje olyan nagy mester kezében egyáltalán nem látszott veszélyes beavatkozásnak. Grósz Emil, mint minden műtétjében, ebben is elsősorban a szövetek kímélését, a gyors, elegans manipulatiót tartotta szem előtt; különösen ügyelt rá és megkövetelte, hogy a »tenotomia« valóban az is legyen, az izom testének megsértése nélkül; szóval megfeleljen a klasszikus Graefe-féle tenotomiának. Az ín pontos leválasztását izomhoroggal ellenőrizte és a kancsalság fokának megfelelően szükség szerint kisebb-nagyobb bemetszést tett a Tenon-tokba is. A műtét helyi cseppentéses érzéstelenítéssel valóban fájdalommentesen és könnyen volt végezhető már ötéves gyermeken is. Utókezelésben fontos követelmény volt már a műtét utáni első napon a kötés elhagyása és különösen alternáló kancsalság eseteiben a pontos üvegkorrekció viselése. Kivételes esetektől eltekintve, pl. kellemetlenebb vérzés az ín átmetszésénél, soha semmiféle szövődmény nem következett be. Orthopsiás elő- vagy utókezelést ekkor még sajnos, nem végeztünk. Természetszerűleg hamarosan rájöttünk arra, hogy mind a műtétek elgondolásában, mind a kivitelükben valami hibának kell A Rókus Kórház Szemosztályának közleménye (Főorvos: Licskú Andor dr. egyetemi m. tanár). 135
