Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám
hogy egész fiatal, esetleg embryonális korban lépett fel az embolia. Königshöfer esetében csak körülírt scotoma maradt az embolia helyének megfelelően, feltételezik, hogy erősebb praeformált anastomosis volt már jelen az embolia idejében. Az anastomosisok keletkezésének kérdésében a szerzők két táborra oszlanak. Nagyrészük azt állítja, hogy a retinában mikroskopos praeformált capillaris anastomosisok vannak jelen és ezek erősödnek meg, néhány szerző pedig az érújdonképződés mellett tör lándzsát. Előbbiek egyik főérve az, hogy igen gyorsan, esetleg az első napokban válnak láthatóvá az új erek. Ha a fentebb csoportosított adatokból szabályszerűségeket, következtetéseket akarunk megállapítani, feltűnő elsősorban is a kor szerinti megoszlás. Feltehető, hogy fiatalabb egyéneknél sokkal könnyebben jön létre anastomosis. Az ágemboliák eseteiben 1 kivételével (7) (47 év) mindig 40 éven aluli kor szerepel. A 9 törzsembolia-eset közül 5-ben 45 éven felüli egyén szerepel. Az art. centr. rét. oszlás előtti elzáródás még abban is különbözik az ágembolia eseteitől, hogy az előbbiekben minden esetben a papillán kifejlődött csodarecéből indul ki az újratelődés. Jensen második esetében egy cilioretinalis ér a közben újratelődött art. centr. rendszerrel anastomizál. A 9 ágembolia közül 7 esetben (köztük a bemutatott esetben) az art. centr. rét. ágai egymás közt anastomizálnak. 2 esetben pedig a papilla előtt kifejlődött érhálózathoz kapcsolódnak. Mindkét esetben a beteg kora 35 éven felüli. Az eddig közölt esetekből tehát az tűnik ki, hogy ágembolia idősebb korban nem telődik újra, valamint fiatalabb korban kevésbbé szorul az art. centr. rendszer a cilioretinalis erek segítségére. Itt lehet szerepe az arteriosclerosisnak és az erek falában a 40. életév után végbemenő változásoknak. . Bár az esetek kevés száma miatt nem lehet biztos következtetéseket levonni, mégis igen feltűnő, hogy az újratelődő ágemboliák egy kivételével minden esetben az alsó ágakra vonatkoznak és hogy a törzsemboliáknál, ha részlegesen telődnek, anastomosis útján (2, 3, 10, 15) szintén minden esetben az alsó ágakra vonatkozik a telődés. Az újratelődések helyének ilyen halmozódása figyelemreméltó; magyarázat többféleképpen lehetséges. Nehezen tehető fel, hogy az újratelődés helye a szemfenék alsó felének keringése esetleg statikai vagy haemodynamikai sajátsága miatt halmozódik itt, gondolva arra, hogy a feltételezett praeformált capillarisok a keringés megszűnte után alul teltek maradnak. Fejlődéstani szempontok alapján az lehet az elképzelésünk, hogy a retina erei közt levő capillaris anastomosisok, melyek kezdeti stádiumban esetleg mindenütt jelen vannak, későbbi korban visszafejlődnek, legtovább alul persistálnak. így magyarázható Story esete és a fiatalkor nagy szerepe az újratelődéses esetek statisztikájában. Legegyszerűbb és legvalószínűbb feltevés, hogy az újratelődő ágemboliák esetei közt azért van olyan nagy szerepe az alsó ereknek, mert a partialis embolusok többnyire az alsó ereket keresik fel. Az irodalomban erre vonatkozó adatokat nem találtam. Bár nagyon nagy a nem közölt esetek száma, mégis az eddigi közlésekből is és a klinikai beteganyag feldolgozásából lehetne erre vonatkozó adatokat szerezni. Felhasználva Hoffmann és Radnót—Németh gyűjtötte adatokat, kikerestem az eddig megjelent közléseket, valamint a klinikai beteganyagban található lehetőleg tisztán embolus okozta partialis érelzáródásokat, összesen 62 esetet találtam, ezek között art. temp. inf. 25, nas. inf. 5, alsó értörzs 14, temp. sup. 9, nas. sup. 2, felső értörzs 7 esetben szerepelt. Tehát 70.9%-ban az alsó ágakban éspedig nagyrészt a temporalis 133
