Szemészet, 1951 (88. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 2. szám
A retina temporalis fele levált, IIh-nál az aequatoron kívül kettős szakadás. Látótere felvételkor : csak egy sziget a temporalis felső látótér quadránsban a kék és vörös színhatárok kereszteződésével (1. ábra). Ugyanakkor Amsler szerint vizsgálva csak kis tárgyszigetet találunk a temporalis felső quadránsban színészrevevés nélkül (2. ábra). III. 8. Op. c. abl. rét. o. s. (У2 IIй irányában, limbustól 20 mm-re felületes diathermia á 30 mA., 1 localizáló elektrolysis, kb. 15 perforáló diathermia á 40 mA.) III. 25-én vizsgálva bal szem látása —8.0 D sph = 3. m. o. u. Temporalisan felül fekszik a retina, az alsó temporalis quadráns felső részén lapos, lejjebb hullámos leválás. Szakadás körül a coagulumok látszanak. Látóterében a tárgy és színhatárok javultak, de a színhatárok kereszteződnek (3. ábra). Amsler szerint vizsgálva ugyanakkor a tárgy és színhatárok kisebbek, mint normal perimetriával, a kóros színviszony kifejezettebb (4. ábra). Űjabb műtétre készítjük elő, amit IV. 8-án elvégzőnk. Műtét előtti status egyezik a III. 25-i statussal. IV. 8-án Op. c. abl. rét. o. s. Felületes diathermia, majd kb. 15 perforáló diathermia á 45 mA. IV. 28. Távozik. Bal szem látása —-8.0 D. sph - 5/8. Retina fekszik, szakadások elzárva, coagulumok jól látszanak. Látóterében a tárgy- és színhatárok megnagyobbodtak, a normális színviszony helyreállt (5. ábra). Későbbi ellenőrzéseink során ugyanezt találtuk. Összefoglalás 56 ablatio retinae miatt operált eset látótérvizsgálatának kiértékelésekor azt találtuk, hogy sikeres műtét esetén (a súlyos chorioidea atrophiákkal és degeneratiós elváltozásokkal szövődött esetek kivételével) műtét, után 2—3 héttel a látóterek tárgy - és színhatárai javulnak, a kék és vörös szín kereszteződése megszűnik, a normális színviszony helyreáll. Ha a színhatárok viszonya nem rendeződött: tökéletlen gyógyulás vagy recidiva jele. Irodalom 1. Amsler: Kiin. МЫ. f. Augenhk. 104. 515. 1940. — 2. Köllner: Zeitschr. f. Augenhk. 17. 234. 1907. — 3. Lauber: Das Gesichtsfeld. Berlin—München, Springer, Bergmann 1944. — 4. Leber: Graefe—Saemisch Handb. 1. Aufl. 5. 693. 1877. — 5. Salmann—Sveinson: Graefes Arch. 130. 1. 1933. — 6. Traquair: An Introduction to Clinical Perimetry. London : Henry Kingston 1938. A budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. Szemklinikájának közleménye. (Igazgató: Nónay Tibor dr. egyet. ny. r. tanár.) A könnylevezetés helyreállításáról a könnytömlő exstirpatioja után Irta : Nagy Ferenc dr. egyetemi tanársegéd A könnytömlő sebészetéről az utóbbi 20 évben a felfogásunk teljesen megváltozott. Míg régebben csaknem kizárólag a könnytömlő eltávolítása volt a fő műtét, ma ezt már a legritkább esetben végezzük. Kizárólagos javallata csak 2 van: tbc. és neoplasma, máskor mindig úgy igyekszünk a könnytömlő-gennyedést megszüntetni, hogy a könnylevezetést is helyreállítjuk. Ulcus serpens esetében egyesek az eltávolítás hívei, mások és a mi tapasztalataink szerint ilyenkor sem indokolt, hasonlókép bulbus műtétek előtt sem kell okvetlen a könnytömlőt eltávolítani. A kötőhártyazsák legalább olyan gyorsan, sőt hamarabb csiramentessé tehető, ha a levezetést biztosítjuk. Sem a nagyon fiatal kor (Aalde 3 hónapos csecsemőn végezte), sem az öregkor nem akadály, a levezetést helyreállító műtét nem veszélyesebb, mint az exstirpatio. Ha a szövődményeket iigyelembe vesszük, akkor azt kell mondanunk, hogy exstirpatióval több súlyosabb szövődményt írtak le. Braunstein és Titov orbi-98
