Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)

1950 / 1. szám

niosis által okozott szemfenéki elváltozásokat chorioiditisnek. vagy chorioretini­­tisnek nevezik. Az irodalomban csak egy eset ismeretes, ahol a chorioideán talál­tak toxoplasmát, közvetlen a retina alatti exsudatumban. egyébként toxoplasma csak a retinán fordul el6. A typusos ophthalmoscopiás képek az élesen körülírt szürkéssárgás nekrotikus. sokszor előemelkedő foltok adják, melyeket néha vérzések is kísérhetnek. Hason­líthat a kép művi pl. ablatio retinae-nál alkalmazott erős diathermiás szúrások kapcsán bekövetkező coagulatiós nekrosisokhoz. A szerző eseteiben megfigyelte a retina toxoplasmosist korai stádiumban. (A serumban kimutatható antitestek.) Az esetek közül kettő 5, illetve 15 hónapos gyermek л-olt, a centrális idegrendszer súlyos toxoplasmosisos elváltozásával. A negyedik 53 éves asszony, akinél csak \réletlenül fedezték fel az elváltozást. A szemfenéki elváltozás mindhárom esetben typusos. A chorioidea és a retina gyulladásos elváltozásának a képe változó, subretinális exsudatio is keletkezhet. A lefolyás alatt előálló atrophiás, vagy proliferativ retina és chroidea elváltozás nem különíthető el a primaer chorioiditis és más nem gyulladásos eredetű szemfenéki elváltozások képétől. Nyolc inaktiv stádiumban lévő szem-toxoplasmosis szemtükri képén különböző intenzitású és különböző localisatiójú chorioidea atrophiát, pigment epithelium elváltozást és kötőszövet szaporulatot találtak. Az uvetitis anterior nagyon gyakori. A chorioidi­­tishez hasonlóan a toxoplasmás iridocyclitis is toxikus reakciónak tekinthető. Infantilis toxoplasmosisnál gyakori a mikrophthalmia. Mezey Pál Fejlődési rendellenességek. Blodi. F.: Naevus flammeus faciei und Glancom ohne Vergrößerung des Bulbus. Naevus flammeus faciei és glaucoma a szemteke megnagyobbodása nélkül. (Ophthalmologica, 117 : 2, 82—89. 1949.) Szerző két beteg kapcsán a naevus flammeus és glaucoma együttes megjelené­sének irodalmát dolgozta fel. Második betegén Sturge—Weber syndromát is ész­lelt. Részletesen tárgyalja a naevus flammeusnál a bulbus megnagyobbodása nélkül fellépő glaucoma aetiologiájával foglalkozó elméleteket. Bárdi/ Károly W e n d a L Le syndrome des sclerotiques bleues. A kék sclera syndroma­­(Archives d’Opht. 9. к. 44—47 pp. 1949.) Szerző ismerteti a kék sclera, csonttörékenység és otosclerosis Van der Hoe we által egybefogott tünetegyüttesét, amelyet constitutionalis tényezők eredőjének tart. A kék sclera a sclera ehékonvodásának, illetve mesenchymalis fejlődési zavarnak az eredménye, amelyhez ez okból gyakran csatlakoznak csont- és szalagrendszerbeli anomáliák : spontán törések, ficamok, belső szen-ek lazasága, ptosisa. A spontán fragilitás nemcsak a csontokon, hanem az ereken is bekövet­kezhet s nagy vérzések nem ritkák. A syndroma szerzőnk szerint nőkön gyak­rabban észlelhető. (Hazai irodalmunkban Licslcó (0. H. 1928) és Tóth Z. (0. H. 1935) közöltek érdekes, több családtagon észlelt kék-sclera syndromát. — Ref.) Biró Imre Cornea. Votoőková, J.: A szaruhártya érzékenységének jelentősége keratoplas­­t lkában. (Cesk. Ofth. 5. 30. 1949.) Keratoplastikában a lebeny tisztánmaradásának, illetőleg elborulásának feltételei még kiderítetlenek Több szerző a szaruhártya érzékenységének tulaj­donít szerepet. Ennek a kérdésnek tisztázására szerző 62 beteget vizsgált Frey­­féle szőrökkel Marx methodusának megfelelően. 35 esetben műtét előtt és után, 27 esetben pedig ismételten műtét után vizsgálta a betegeket. Vizsgálataiból meg­állapítja, hogy a szaruhártya érzékenységének döntő szerepe nincs a lebeny tisztánmaradásában, valamint nem talált összefüggést a korong erezettsége és érzékenysége között. Radnót Magda 59

Next

/
Thumbnails
Contents