Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 3. szám
A vázolt kísérleti görbe paradigmája a 118 kísérletből levonható tanulságnak. A gl. infl. chron.-ban szenvedő betegen elvégzett három megterhelési kísérlet bizonyítja, hogy a hypophysis hátsó lebeny hormonja kétségtelenül érzékenyebbé teszi a folyadékitatási kísérletet s hogy továbbá a cigaretta elszívással való combinálás dohányos betegeken ugyancsak fokozza a megterhelés érzékenységét. Eljárásunk tehát az, hogy minden olyan esetben, ahol glaucomára van gyanúnk, a beteggel reggel éhgyomorra megitatunk 1 liter teát, utána hypophysis hátsó lebeny extractumot (eseteinkben : exphvsin. pituisan, glanduitrin) injiciálunk és ha a beteg dohányos, akkor ezen kívül még J/4 órán belül 3 cigarettát is elszívatunk. Egy óra után mérjük a szemfeszülést. 22 nem operált glaucomás esetünkben 20 alkalommal ily módon jelentősebb tensio emelkedést találtunk, mint az egyszerű folyadékitatási próbával. 2 esetben változatlan maradt a szemfeszülés mindkét eljárással. Ez nyilván annyit jelent, hogy mint Ohm hangsúlyozza, vannak intermittáló typusú glaucomák. ahol csak bizonyos periódusban lehet kimutatni a tensio emelkedést. Operált glaucoma 14 esetéből 5 esetben mindkét megterhelés változatlan szemfeszülést eredményezett, jeléül annak, hogy a műtét teljesen compensálta a glaucomát; 9 esetben pedig kifejezetten nagyobb volt a szemtensio emelkedés, mint hormon inj. nélkül. Fontosnak tartom megemlíteni a glaucoma prophylaxisa szempontjából, hogy 16 control esetünkből (45—60 év körüli szempanaszok nélküli egyének) 5 esetben a folyadék és hypophysis extr. alkalmazása után a szemfeszülés kiugrott 6 mmnél nagyobb értékben, ami preglaucomára utalt. Ugyanez az 5 eset az egyszerű folyadékitatás után nem reagált szemfeszülés emelkedéssel. Mélyebb bepillantást enged a szemfeszülésemelkedés mechanismusába a cigaretta és folyadék megterhelés combinálásának analysise. 5 ilyen esetünk volt, amelyekben az ily módon végzett megterhelés lényegesen erősebb hatású volt, mint a tiszta folyadék itatás. Ez a szám természetesen kevés ahhoz, hogy egy eljárás értékéről véleményt adjunk. Nem kétséges azonban, hogy az antidiureticus hormon és nicotin hatása summálódik a folyadék visszatartásában és így fokozottabban hat a szemfeszülés emelkedésére. Ebből le kell vonnunk azt a tanulságot, hogy a dohányzás nem közömbös a glaucomás betegek életében, mint ahogy nem közömbös az éhezés, illetve a böjt után következő bőséges étkezés sem. A glaucomával való foglalkozásom közel 20 esztendeje alatt nem egyszer volt alkalmam tapasztalni, hogy az ú. n. zsidó hosszúnap után, tehát teljes böjtölés és szomjazás után halmozódott a glaucomás rohamok száma. Már Köllner is utalt arra, hogy a szemtensio nappali ingadozásának görbéjét megváltoztatja az éhezés. Számomra vitás volt, hogy az éhezés okozza-e a szemtensio hirtelen kiugrását, vagy az éhezés utáni bőséges táplálék és folyadék felvétel. Több esetben éheztettem glaucomásokat, de a szemfeszülésük nem változott. Az irodalmi adatok szerint (Gersch, Foulton) éhezés és főleg szomjazás alkalmával a hypothalamusban lévő secretoricus sejtek hyperactivitást mutatnak, tehát fokozódik az antidiureticus hormon is és így feltételezhető, hogy az éhezés utáni bőséges élelem és folyadék felvétel, párhuzamosan esetleg az egyidejű dohányzással, glaucomára hajlamosakon megterhelőleg hatnak a szemfeszülésre. 15 esetben vizsgáltuk a Bloomfield—Lambert-féle labilitási próbát. Szerzők igen szellemesen egyesítik a megterhelési próbák racionális alapjait, nevezetesen a szembe való áramlás fokozását és az elvezetés gátlását. Az odafolyást serkentik a cold pressor E E a. b. с. 40 30 20 10 9h 8h 9h 8h 9h »o.d.------------0.5. a) folyadékitatás, b) folyadékitatás és hypophysis hátsó lebeny hormon, c) folyadékitatás és hypophysis hátsó lebeny hormon és 3 cigaretta. 151
