Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)

1950 / 2. szám

ingadozás, vénák normális teltségűek. A papilla és macula között az idegrostrétegből kiemelkedni látszó, kerek és ovális alakú, éles határú, sárgásfehér, csillogó foltok.

A kórfolyamat lényegének megértését keresve, jöttem csak rá. hogy a szemészeti irodalmat régen foglalkoztatja ez a kérdés. Nem gyakran fordul elő s mégis Wilbrand—Sänger szerint 1906-ig 194 esetről tudnak. Igaz, hogy ezek az esetek nem mind végződtek megvakulással és mint neuritis, neuritis utáni állapot vagy atrophia nervi optici képében jelentkező elváltozások kerültek közlésre. Ritka az olyan eseteknek a száma, melyeket korán tükröztek s a papilla fentiért nagyfokú oedemáját találták. Ezt Pincus is hangsúlyozza, ki 1919-ben 5 esetéről számol be s kinek szintén korai stádiumban sikerült megtükröznie ezeket és szintén igen nagyfokú papilla oedemát talált. Wilbrand—Sänger szerint a legfontosabb —• és azt hiszem, ma is helytálló megállapítás — az, hogy beteg és megviselt szervezet szükséges ahhoz, hogy ilyen nagyfokú látásromlás következzék be. Ennek illusztrálására felemlítik, hogy az 1870—71-es háború alatt egyetlen ilyen amaurosis sem keletkezett súlyos kivérzéssel kapcsolatban. Ezt a két utóbbi nagy világháború tapasztalatai is megerősítik. Pincus a látásromlás vagy a megvakulás okát abban látja, hogv a nagyfokú ischemia folytán, amit a vérmennyiség megcsökkenése. illetőleg nagyfokú felhiguiása —■ a nyiroknedv által, az artériák megszűkülése és sokszor a papilla oedemája okoz, az idegelemek elpusztulnak. Szerinte néhány nappal a vérveszteség után történő megvakulásban a papilla oedemájának van a legfőbb szerepe. Ezért ellenzi a transfusiót vagy a konyhasóinjectiót, mert ez az oedema készségét növeli. Esetünkkel kapcsolatban a transfusio szerepe szintén felmerül, mert itt is, ha külön-külön is, de mindig a transfusiót követően állott be a katasztrofális megvakulás.

Goerlitz, ki 1921-ben a kórkép szövettanával foglalkozik részletesebben, tagadja Pincus ezen állítását. Ö az idegrostok elváltozásának okául szintén a papilla és környékének oedemáját tartja, de emellett fontos szerepet tulajdonít — a szövettani kép alapján — az intoxicatiónak is.

A különböző idevágó tanulmányok és a saját esetünkben tapasztaltak alapján a kórkép lényegét röviden a következőkben foglalhatjuk össze :

A már beteg szervezetben bekövetkező súlyos kivérzés nagyfokú vérnyomásesést, szívgyengeséget és a vér mennyiségének erős csökkenését okozza. Az artériás rendszerben autoregulatio útján hatalmas érszűkület támad s ez különösen a kis artériákon érvényesül. Ez az erős spasmus nemcsak fokozza az ischemiát (és anoxemiát), hanem az amúgy is gyengült endothelt károsítja, ezáltal az erek permeabilitása fokozódik. A vérmennyiség pótlására a szövetnedvek

110