Szemészet, 1950 (87. évfolyam, 1-4. szám)

1950 / 2. szám

fokozottabb mértékben áramlanak a capillarisok felé, a vér felhígul, alakelemei erősen lecsökkennek (az anoxemia másik oka) ; az elhasznált szövetnedvből hígulva fel az autointoxicatio lehetőségét még fokozza.

A papilla és környékének nagyfokú oedemája, az erek szűkülése, a nagyfokú látásromlás ezeknek a változásoknak részben közvetlen, részben közvetett következményei.

Amint láttuk, a kórkép központjában a papilla és környékének nagyfokú oedemája áll. Létrejöttének magyarázatául szükséges még felemlíteni, hogy Kyrieleis és mások vizsgálata szerint különböző eredetű súlyos anaemiáknál a liquornvomás lényegesen fokozódik. Ennek oka véleménye szerint az, hogy angioneuroticus Quinque hydrocephalus keletkezik, amit a plexus chorioideus abnormális secretiója és a pia-erek fokozott transudatiója okoz. Ennek a megállapításnak vonatkoztatása esetünkre nagyon kézenfekvő. Feltehető tehát, hogy a fentvázolt szövetnedvi és vérkeringési egyensúly, valamint a kifejtett okokból támadt érfalelváltozás folytán itt is acut liquornyomásfokozódás támadt, ami az ismert anatómiai viszonyok és megváltozott körülmények folytán lehetővé tette a liquor beáramlását fokozottabb mértékben az opticusba. A papilla felé áramló liquor ennek rostjai közt szétterülve okozza a nagyfokú duzzadást.

Irodalom

Pincus : Zur Kenntnis der Sehstörungen nach Blutverlust. Graefes Arch. 98. 1919. — Goerlitz : Histologische Untersuchungen eines Falles von Erblindung nach schweren Blutverlust. Kl. Mbl. Augenheilk. 64. 1920. — Schieck: Das Wesen der Stauungspapille 1942 (Beihefte der Kl. Mbl. f. Augenheilk. 112 Heft. 1942).

111