Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)

1949 / 1-4. szám

234 pikus formánál nagyobb, jól elhatárolt, oedemás hálóval körülvett, endo és subepithe­­lialis elemek, melyek a cornea felszínén boltozatot képeznek, c) Súlyos formáknál fekélyesedés van. A Bowman hártya intactnak látszik. A cornea idegei néha vastagok, néha a structura szemcsés. Nem idegi elváltozások, hanem az oedema diffusiója. A három fázis többnyire kombinálódik. Az elváltozások 24 óra alatt eltűnhetnek. A szem többi részei épek. Ágoston Irén. Retina. REDSLOB, E.: Lésions maculairs cTorigine endocrinienne. — Endocrin eredetű macula elváltozások. — (Bull. et mén. Soc. franc, d’opht. 59:25—32. pp. 1946.) Ily elváltozások fiatal egyéneknél, a pubertás korában keletkeznek. Ezek az elváltozások gyakoribbak, mint eddig gondoltuk. Felnőtteknél is jelentkeznek. Szerző 57 éves férfi myxoedema esetét ismerteti, melyben a belső secreciós zavarok fellépését kétoldali finom maculavérzések hónapokkal megelőzték. A fundus közepén később szabálytalan alakú, sárga foltok is jelentek meg a vérzések között. Avéredé­­nyeken elváltozásokat nem észleltek. Szerző szerint a macula elváltozásait nem a hypothyroidismus által előidézett hypercholesteremia okozza, hanem a hypohysis indirect behatása. Szerző felhívja a figyelmet arra, hogy ismeretlen eredetű macula­­elváltozásoknál endocrin zavarokra is gondoljunk. P. Szántó Olga. CROLL, L. J. és M. CROLL: End results in retinal detachment. — Végső ered­mények látóhártyaleválásokban. — (Amer. J. Opth. 9:1107. 1948.) Műtéttel gyógykezelt 15 leválásból 6 esetben dialysis, 5 betegnél szakadás és 4 esetben ismeretlen ok miatt történt a látóhártya elemelődése. A leválás időtartama 2 hó és 3 év között volt. Kiadósán elzárták a levált területet, aminek eredménye­ként 11 esetben javult a látóélesség és kiszélesedett a látótér. 2 sérült betegnél végül is el kellet távolítani a szemtekét. A 2 legsúlyosabb látóhártyaleválás esetében jó eredménnyel végződött az inhártya resectiója. Lugossy Gyula. FRANCOIS, J.: Contribution a Vétude des hérédo-dégénérescences tapétoréliniennes. - Adat a heredodegenerativ tapetoretinális betegségek tanulmányozásához. — (Ophthalmologica. 118. No. 1. 1—29. pp. 1949.) Két család szembajának ismertetése kapcsán az a különben gyakran tapasz­talt tény igazolódik be, hogy a tapeto-retinális bántalmak sokszor combinálódva láthatók a szemfenéken. Az első családon belül a degeneratio Stargardt typusa mellett a Sorsby által leírt chorioidea sclerosis mutatkozott. A második családban egy testvér jellegzetes degeneratio pigmentosaja mellett typusos Stargardt-féle centrális deg. is észlelhető volt, míg testvére szemfenekén csak a centrális folyamat fejlődött ki. Szerző a bajok domináns öröklődését figyelte meg s egyszersmind azt a kapcsolatot, ami egyrészt a Stargardt-féle macula-degeneratió és a Sorsby-féle cho­­rioidoea sclerosis között, másrészt azt a rokonságot, amit a Stargardt-kép és a degeneratio pigmentosa peripherica között fennáll. A cikk első fele nagyon alapos és áttekinthető képet nyújt a tapeto-retinalis kórképek complexumáról. Biró Imre. REHSTEINER K.: Ein weiterer schweizerischer Stammbaum von dominant vererbter Retinitis pigmentosa.—Egy újabb dominánsán öröklődő svájci retinitis pigmentosás családfa —- (Ophthalmologica. 117. 51—59 pp. 1949.) A szerző egy svájci család négy nemzedékén keresztül a degeneratio pigmen­tosa domináns öröklődését tanulmányozta. A baj valamennyi érintett családtagon aránylag későn jelentkezett, a látásélesség sok beteg családtagon még a hatodik hetedik évtizedben is kielégítő volt. A szemfenéki folyamaton s a következményes szempanaszokon kívül a családtagok semmiféle más bajban nem szenvedtek. Szerző

Next

/
Thumbnails
Contents