Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)

1949 / 1-4. szám

209

A hátrafelé szélesedő seb valószínű műtéti technikai hiba következménye. Lehetséges, hogy a befogadó cornea vastagabb, mint a lebeny, így a befogadó sebfelszíne a hátsó rétegekben szabadon marad és innen hegszövet képződése indul meg a lebeny mögé, amelynek alapja a lebeny hátsó felszíne (Velter). A retro earn eális hártya képződése esetén tehát a lebeny a külső felszíntől eltekintve hegszövettel van körülvéve, amelyben mint csészében ül a lebeny. A hártya természete magyarázza, miért hoznak csak időleges eredményt a hártya megnyitását célzó beavatkozások.

Összefoglalás.

A beültetett lebenyek, ha helyükön megmaradnak, vagy tisztán begyógyulnak, vagy kötőszövetesen átalakulnak. A tiszta begyógyulás esetén a lebeny eredeti szövetét és felépítését megtartja, amit mutat a rostos állomány szabályossága is. Ezeket az eseteket valóban nem szabad a szervezetben más helyen történt átültetésekhez hasonlítani, mert a cornea sajátos szöveti felépítése és táplálkozási viszonyainak mostohasága lehetővé teszi, hogy a lebeny változatlanul megmaradjon és tovább éljen a befogadóhoz hegszövettel rögzítve, amelyen át elég táplálékot kaphat és tisztán maradhat. A kötőszövetes átalakulás oka a lebeny csökkent életképessége, vagy műtéti trauma, vagy számos más ismert vagy ismeretlen tényező miatt, amikor a lebeny lassan elpusztulva pótlódhatik, vagy a befogadó, vagy a hozzánőtt iris felől. Tapasztalataink szerint az iris odanövése az átültetés sikerét optikai szempontból mindig lerontja. A retrocorneális hártya képződése nagyrészt műtéti technikai hiba következménye.

Kísérleteink, műtéti eredményeink és a rendelkezésünkre álló irodalomban közölt adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a keratoplasztika sikeressége a műtétre kerülő esetek helyes kiválasztása és megfelelő lebeny mellett elsősorban a műtéti technika tökéletességétől függ. — A kérdés lezártnak még nem tekinthető.

PE3IOME.

rtp. II. ApaTO : Oiimth na.x skhbothmmh b cbíi:mi e ru<• To.1 o rn qec 1; 11 mh ii:iM<;nenH!iMH «pH TpaHcnaaiiTannH poroBoií oőo.io'ikh.

nepecaweHHbie jiockyth ecjiu ohh ocraiOTCH HaMecre, jihóo nepBHMHo 3awnBaioT, jihöo nepexoASTT b coeaeHHTejibHyio TKaHb. B cJiyqae nepnuworo 3a>KnBauuH jiockyt coxpauHCT CBOK) coócTBeHHyio TKaHb h crpyKTypy, wo CBHAeTejibCTByeTcn h paBHOMepHOCTbio bojiokhh- CToro BemecTBa. 3th cayman fleiíCTBHTejibHO nejib3H cpaBHuiiaib c npoH3BeAeHHi>iMn b hhhx MecTax opraHH3Ma nepeca/ncaivm, u6o CBoeo6pa3Hoe CTpoeHue TKaHeü poroson oSojiohkh h neßjiaronpHHTHbie ycaOBuH ee nuTainwi Aejiaiox B03M0>KHbiM jijih aocKyTa, hto-obi ocraBaTbCH Hen3MeHHbiM h npoAOji>KMTb CBoe cyinecTBOBaHue, npuKpenjieHHOH pyönoaoft TKaHbio, nepe3 kotopyio oh nonynaeT «ocTaTOHHoe i luxaimé u moaíct ocxaBaxbCH hhctmm. IlpH'iwHA nepexo^a b coeAHHHTejibHyio TKaHb HBJiHeTCH yMeHbuieHHaa >KH3Hecnoco6HOCTb nocKyTa, onepaUHOHHaa TpaBMa, hjih ne;ibiü pa« H3Becmbix hjih HeH3BecTHbix (jiaicropoB, bcacactbuc Koropbix yinmxowcaroiimüCH jiockyt nocTeneHHO nonoJiHaeTCH co CTopOHbi pa«y>KHOH oöojiohkh. no HauiHM onbi- TaM cpamuBaHHe upuca Bcer«a nopTHT yenexu nepecaaKH c onraiecKOü tohkh 3peHHH. 06- pa3onaime perpoKOpHeanbHOií oöojiohkh hbjihctch öojibiueü Macxbio cjicactehcm xexinmecKoií ohihSkh onepauHH.

Ha ocHOBaHHH HauiHx onbiTOB, onepanHOHHi.ix pe3yjibTaT0B h HaxozmmeüCH b HarneM pacnopamemiH jimepaType, mm mojkcm ycTaHOBHTb, hto ycneumocTb KepaTonnacTHKH — npn npaBmibHOM Bbiöope noABepraeMbix onepauHH cjiynaeB n npu coorBeTCTByiomeM jiocnyTe. 33BHCHT npe>Kfle Bcero ot coBepmeHCTBa onepauHOHHOü TexHiiKii. CnHTaTb Bonpoc 3aKpbiTbiM eme ne;ib3H.

Irodalom.

Hippel v.: Arch. f. Ophthalm. 23, 79, 1877. — Hippel v.: Graefes Arch. 24, 235. — Hippel v.: Arch. f. Ophthalm. 34, 108, 1887. — Wagenmann, A.: Graefes Arch. 34, 211, 1888. — Proeller: Graefes Arch. 56, 315, 1903. — Salzer, F.: Graefes Arch. 105, 469, 1921. — Salzer, F.: Arch. f. Augenh. 4, 125, 1900. — Salzer, F.: Arch. f. Augenh. 110, 450, 1937. — Neelsen, Angelucci: Klin. Mbl. f. Augenh. 1880. — Sellerbeck: Arch, f. Ophth. 24,1. 1878. — Marchand: Process der Wundheilung. Berlin. 1901. — Fuchs, E.:

2