Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
1 208 lebenyekben szövettanilag vagy semmi, vagy igen enyhe szabálytalanságok mutatkoznak, mint pl. a rostok szabálytalansága. Descemet hullámossága stb. II. A beültetett lebeny bár begyógyul a befogadó corneába, átlátszóságát elveszíti és így optikai szempontból a műtét sikertelen. Az elszürkülés leggyakoribb oka az irisnek a sebbe, illetve a lebenybe való növése, ez esetekben szövettanilag jól látható, hogy a lebenynek főleg a mélyebb rétegei pusztulnak el és helyüket az irisből származó szövet foglalja el. Az iris benövése olyan nagyfokú és intenzív lehet, hogy már egészen fiatal esetben is iris eredetű sejtek találhatók a lebeny felszínes rétegeiben. Elpusztulhat a lebeny és így homályos maradhat iris benövése nélkül is. Valószínű, hogy ez esetekben lebeny életképessége csökkent vagy hiányzik, amikor az elpusztult szövetrészek a befogadó felől pótlódnak. Ez esetekben a lebeny helyén sejtdús kötőszövetet találunk ereződéssel. Lehetséges, hogy a megmaradt fix sejtek is megszaporodnak a lebenyben és résztvesznek a hiány pótlásában, ezt azonban bizonyosan eldönteni nem lehet. Természetesen a lebeny elszürkülésénél gyakran találunk egyidejűleg az iris és a befogadó felőli pótlást. Ezek az esetek a gyógyulás befejeztével szövettanilag csak hegszövetnek tekinthetők, tehát feltisztulásukra semmi remény nincs. A sebgyógyulás tekintetében tapasztalataink az irodalomban közölt adatokkal megegyeznek. A sebet az első napokban fibrin tölti ki, az elülső felszín felé hám, a hátsó felé endothel zárja el. A fibrint lassan a fix sejtekből származó sejtek növik át. amelyek tiszta begyógyulás esetén egyaránt származhatnak a befogadóból és a lebenyből. Ez a szövet lassan mind sejtszegényebbé válik és helyén két-három hónap alatt homogén keskeny csík marad. A homályok okai számosak. Az első napokban fellépő opálos borússág a csarnokvíz beáramlásának következménye. Amint az endothel elzárja a sebet ez a borússág visszafejlődik, ellenkező esetben súlyos szöveti elváltozások a lebeny egyes részeinek pusztulása és a szomszédos szövetek felőli pótlása, tehát homályos begyógyulás következik be. Homályt okoz, az iris benövése és a befogadó felőli pótlás. Az ereződés, amely a 10.—18. nap között lép fel, tapasztalataink szerint mindig homályos begyógyulást jelent. Az ereződés kiváltója valószínűleg a lebenyben létrejövő sejtpusztulás, aminek következtében káros anyagok szaporodnak fel, amelyek elszállítására és a regeneratio elősegítésére az ereződés szükséges. Megerősíti ezt a felfogást, hogy tiszta begyógyulás esetén, tehát amikor szövetpusztulás nincs, ereződést nem tapasztaltunk. Homályt okozhatnak Descemet ráncok, amelyek műtéti technikai hiba következményei. Gyakori ok még a retrocorneális hártyaképződés, amelynek megjelenése különösen tiszta begyógyulás esetén káros. Létrejöttének módjait az alábbiakban tárgyaljuk. Retrocorneális hártya keletkezhetik úgy, hogy a befogadó és lebeny közötti hegszövet a hátsó seb nyíláson át a lebeny mögé burjánzik, főleg akkor, ha a2 endothel nem zárta el idejében a sebet. Ez a folyamat szintén korán, már a 10. nap körül megindulhat és olyan rohamosan történik, hogy a 3. héten már átlátszatlan hártya helyezkedik el a lebeny mögött. Eseteink ezt a folyamatot és a sebet képező hegszövetnek a retrocorneális hártyával való összefüggését szépen demonstrálják. A kiburjánzó sejtek laposak, orsóalakúak, amelyekből lassan eltűnik a mag, és a sejtek rostokká alakulnak át. A sebben endothel burjánzás is megfigyelhető, azonban az általa alkotott szövet nem tölti ki teljesen a sebet és a fennmaradt réseken át a hegszövet a lebeny mögé nyomul. Az endothelnek ugyanis erősen szaporodva mélyen a sebbe kellene nyomulni, mint azt a hám részéről látjuk, míg aztán a sebben keletkező kötőszövet mind a hámot, mind az endothelt a két felszín felé visszaszorítja. Tehát a sebet kívülről is és belülről elzáró hámnak és endothelnek feladata a hegszövet terjedésének megakadályozása, ha ezt a feladatot az endothel betölteni nem tudja, a hegszövet ellenálló gát hiányában a sebből kiburjánzik. Főleg akkor következik ez be, ha a befogadó és lebeny között a hátsó felszín felé széles rés van. Ilyenkor az endothel nem képes lépést tartani a sebben keletkező tömeges szövettel, s amikor az endothel szaporodása odajutna, hogy a hátsó sebnyílást elzárhatná, a hegszövet már megjelent a két Descemet végei között és szabadon áll az útja a lebeny mögé.
