Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
196 Két tényezőre, a magyarságra és tudományra nézve az objektív realitás kezdettől fogva fennállott. Tudományos vonalon csak a Bolyainkra, Semmelweissre, a Korányiakra hivatkozom. De voltak a dolgozó nép felemelkedéséért küzdő nagyjaink is : Dózsa György, Táncsics Mihály, Kossuth, Petőfi, akiknek haladó magyarságára munkánkban mindig támaszkodhatunk. Mindezen túl azonban immár több mint 30 éve megvalósult a szocializmus is ; még pedig mint egyféle, egyértelmű és vitathatatlan valóság : a Szovjetunió szocialista társadalmi rendje. Csak a Szovjetuniónak van tényleges, élő szocialista tudománya, amely a dialektikus materializmus elvein épül fel, a dolgozó nép szellemi és anyagi erejéből táplálkozik és a dolgozó nép szellemi és anyagi erejét fokozza, amely tehát a nép ügyét szolgálja és már eddig is hatalmas eredményeket produkált. A gyakorlati feladat ennek a tudománynak megismerése és tanulmányozása. A szovjet tudomány tematikája, problematikája, methodikája alapvetően különbözik a kapitalista társadalom osztálytudományától. Más a tárgya, legalább is más a tárgyak jelentőségbeli sorrendje, mások a kitűzött feladatok és más a munkamódszere. Ennek megfelelően mások, nagyszerűek és sokszor meglepően újak az eredmények. Ez a tudomány sohasem téveszti szem elől. hogy végcélja a társadalmat szolgálni. Összes eszközeivel arra törekszik, hogy gyors kapcsolatot teremtsen az eredmények és a gyakorlat között. Röviden úgy lehetne ezt kifejezni, hogy egységet teremt a tudomány és nép között. Hogy milyen módon lehet a szovjet tudomány biológiai szemlélete alapján a kapitalista tudományban már lezártnak és befejezettnek vélt orvostudományi kérdést új megvilágításba helyezni és újabb, eredményesnek Ígérkező kutatás útjára terelni, arra nézve legyen szabad saját szaktudományom köréből röviden bemutatni egy problémát, amellyel már hosszabb idő óta foglalkozom. Ez a szem fénytörésének kialakulására vonatkozik, ami az orvosi gyakorlatban mint a rövidlátás keletkezési módjának kérdése merül fel. A kérdés története röviden az, hogy a szemorvosok a múlt század hetvenes éveiben kezdtek először széles alapon foglalkozni a fénytörés kialakulásának mikéntjével. Ekkor keletkezett az iskolarövidlátás elmélete, amely szerint a rövidlátást az iskolázás, az írás-olvasás, a közeli munka okozza. Ez a tan csodálatos módon rendkívül gyorsan elterjedt és általános elfogadásra talált, annak dacára, hogy nyomós érvek szóltak ellene. Arról nem is beszélve, hogy a causalitast durva mechanikus alapra fektette. Mintha azt mondta volna, hogy a szem a munkától úgy romlik el, mint ahogy a ruha a használattól válik kopottá. Steiger svájci szemorvos 1913-ban évtizedes munka eredményeképen új tannal lépett fel, amely szerint a szem fénytörése, így a rövidlátás is öröklött szerzemény. Eszerint ez a Weismann Morgan-féle felfogás — a fogamzás pillanatában eldől, hogy valakinek milyen fénytörésű szeme lesz, ezen többé semmiféle módon változtatni nem lehet. Minden attól függ. hogy az egyén milyen véletlen, befolyásolhatatlan kombinációban örökölte szüleitől azokat a géneket, amelyek a szem fénytörést eredményezik. A két álláspont között hosszú, az orvosi irodalomban szokatlan hevességű harc dúlt. amelyben majd minden nevesebb ophthalmológus résztvett. Szerzett, vagy öröklött, ez volt a vitatott kérdés, amely azonban nem dőlt el. De — ez most már világosan látható — nem is dőlhetett el. mert hibásan, mereven, adialektikusan volt feltéve. A vita a vagy-vagy körül forgott, noha tulajdonképen az és-ést kellett volna megfontolás tárgyává tenni. A szerzettség és öröklöttség összekapcsolásával nyílott volna alkalom arra. hogy az ellentétek tisztázódjanak : erre azonban nem volt meg a lehetőség, mivel az akkori biológia a szerzett tulajdonságok örökölhetőségét tagadta. Pedig nem kétséges, hogy a rövidlátás szerzett tulajdonság és az sem kétséges, hogy öröklődik. De nem egy ember szerzi és nem a már említett durva mechanikai okozat alapján, - hanem az emberiség szerzeménye ; az emberiség olyan szerzett tulajdonsága, amely öröklődik.