Szemészet, 1949 (86. évfolyam, 1-4. szám)
1949 / 1-4. szám
197 A problémát tehát a következőképen kell felállítani : Miképen szerezhet az ember — ezen mindig populációt értve — olyan akár jó, akár rossz tulajdonságokat, amelyek öröklésének típusát megváltoztatják. Pontosabban : milyen tényezők képesek az embert a fejlődés folyamán olyképen megváltoztatni, hogy örökítésében rövidlátó utódok jönnek létre. Erre a kérdésre általánosságban az első pozitív választ Timirjazev és Micsurin adták, leszögezve, hogy az átöröklés egyaránt jelenti a változatlan és a változott életkörülmények folytán átalakult tulajdonságok továbbszármaztatását. Liszenko ugyanezt , mint biológiai alaptételt a következőképen formulázta : «Az öröklékenvség megváltozása mindig a környezeti tényezők behatásának megfelelője». — «Környezeti tényezőkön azokat az asszimilálható külső tényezőket kell érteni, amelyek belső feltételekké alakulnak át». Miként tudjuk, ennek a felismerésnek eredménye az volt, hogy emberi beavatkozással állat- és növényformákat arra lehetett kényszeríteni, hogy gyorsabban változzanak, még pedig irányítottan, azaz a termelés számára kívánatos irányban. Emberre azonban azok a biológiai módszerek, melyeket a szovjet tudósok a növény és állatvilágban alkalmaztak, nem használhatók. Az ember ugyanis nemcsak biológiai egység, hanem társadalmi lény is, és ez az. amiben döntően különbözik az állattól. Az ember a termelő erők birtokba vételével és a társadalmi termeléssel kiemelkedett az állatvilágból és ezzel a természetből is. Ennek következtében környezete biológiai helyett társadalmi jellegűvé vált. Pontosabban : a biológiai jelleg mindinkább háttérbe szorult, a társadalmi jelleg mindinkább előtérbe került. A változó fénytörés problémájának taglalása ezekből az alapelvekből kell. hogy kiinduljon. Ezek alkalmasak arra, hogy a kérdést az utóbbi idők stagnációjából kilendítsék és mozgásba hozzák. Az írás-olvasásról máris leszögezhetjük, hogy nem tartozik sem biológiai, sem szociológiai szempontból a «környezethez», azaz azokhoz az asszimilálható külső körülményekhez, amelyek az anyagcserét megváltoztatják. Már ennek az első megállapításnak nagy gyakorlati hordereje van : Az iskolázás nem myopizáló hatqsü. semmi értelme nincs tehát annak, hogy kezdődő rövidlátású gyermeket közeli munkában korlátozzunk. Ez csak káros, mert hátrányosan befolyásolja szellemi fejlődését Ismerünk azonban e helyett olyan átfogó erejű tényezőt, amely lényegesen megváltoztatja a külső környezetet, befolyásolja az anyagcserét és ezen keresztül az egyéni és fajfejlődést. Ez a növényvilágban a növények kultúrába vétele, az állatvilágban a domesztikáció, illetve az állatok fogságban tartása és tenyésztése. Ismeretes régóta, hogy fogságban tenyésztett vadállatok .'5. 1. generációjában fellép a myopia és tovább öröklődik. Emberre vonatkozóan a környezetváltozást társadalmi tényezőben kell keresnünk, és ennek meg is van a lehetősége. Ez az iparosodás, illetve az ennek megfelelő életforma, ami az urbanizációban — elvárosiasodásban jut kifejezésre. Kétségtelen, hogy az urbanizáció mélyreható változásokat hoz létre az ember környezetében és a környezet visszahatása révén az emberben. A változások tekintélyes része előnyös, de vannak hátrányosak is. A termelés fokozódása szükségszerűen mind szélesebbé teszi az urbanizációt. Az orvostudomány egyik fontos feladata az urbanizáció káros hatásainak felderítése, okainak megállapítása és kiküszöbölése. Ide tartozik a fénytörés kialakulásának kérdése is. Ismert és sokszorosan bizonyított tény pl., hogy a városi lakosság rövidlátási indexe sokkal nagyobb, mint a falusié. Itt kapcsolódik az új problematika és új methodika. Melyek azok a tényezők, amelyek a helyes és túllátó fénytörésű falusi ember városi utódaiból rövidlátókat alakít ki ? Vagy másképen : miből áll ^az az eseménysorozat, amely a külső feltételek megváltozásából a myopiáig vezet ? Az már legújabb eredmény, hogy az összefüggés némely láncszeméről van fogalmunk. Pl. tudjuk, hogy azok a szemek válnak rövidlátóvá, amelyeknek növekedése később zárul le. Ebből a szempontból három csoportot különböztethetünk meg : Az elsőben korán, a 3. életév végéig befejeződik a szem fejlődése, ezek a szemek nagyrészt túllátók lesznek. A második csoportban a 10. életévig következik be a stabilizáció, ezek adják a helyes fénytörés túlnyomó többségét. A íiarmadik csoportban a 20. életévig eltarthat a növekedési folyamat, ebből lesz a rövidlátás.
