Szemészet, 1944 (80. évfolyam, 1-2. szám)
1944-10-01 / 1-2. szám
16 tovább az 1. számnál. Ez annál szomorúbb, mivel 1929-ben, a Szemorvostársaság 25 éves jubileuma alkalmából id. Imre emlékbeszédét, valamint Hárnynak a Társaság 25 éves múltjára vonatkozó értékes történeti visszapillantását az „Orvosképzés“-hen kellett megjelentetni. 1930-ban ismét csak a nagygyűlést ismertető vékony számot bocsátották ki. Megtudjuk belőle, hogy az összejövetelt Kreiker meghívására Debrecenben tartották. A Szemészet 1932-ben a szokástői eltérően nem az Orvosi Hetilap mellékleteként, hanem mint az „Orvosképzés“ különfiizete jelenik meg. (Ok. XXIII. évf. okt. hó.) Ez a szám a nagygyűlésen elhangzott referáló előadásokat tartalmazza, a kisebb előadások és bemutatások referátumát most is csak a Hetilap közli. A füzet tartalmából kiemelkedik Liebermann Schulek Vilmos-előadása, melyet a hályogműtétek fejlődéséről tartott, s Horny, Szabó György és Horváth Béla értekezése az uveatuberculosisról. Az 1932. évvel folyóiratunk megjelenése úgylátszott végérvényesen abbamarad. 1935-ben ugyan Horay Gusztáv a Szemészet ünnepi számaként adja ki a Grósz Emii-emlékfüzetet, melyet Grósz tanárságának 30-ik, születésének 70-ik évfordulójára írtak tanítványai és barátai. A 18 íven megjelent és 31 dolgozatot tartalmazó füzet méltó emléket állít Grósz Emilnek, s büszkék lehetünk rá, hogy a Szemészet hasábjait díszíti, ennek ellenére látszik rajta, hogy nem folyóiratunk „egyik“ száma, hanem egy tartalmas emlékfüzet, amelynek a Szemészet csak a keretét adja. 10 évi vajúdás után 1938-ban végül mégis életrekelt. Különféle dotatiókkal, valamint a díjazott hirdetések bevezetésével sikerült a lap anyagi alapjait annyira megvetni, hogy a rendszeres megjelentetés ismét lehetségessé vált. Jelentős változást jelentett az Orvosi Hetilaptól való teljes különválás, miáltal a lap — mint a M. Sz. hivatalos közlönye — teljesen független folyóirattá lépett elő. A szerkesztést azóta a Társaság mindenkori titkára és jegyzője végzi (az első évben Pelláthy Béla és Grósz István) a professorok és főorvosok közreműködésével. A tervezet szerint évente 2 számot adnak ki, egyenként 3—5 ívnyi terjedelemben. Az új évfolyamhoz Grósz Emil írta a bevezetőt Visszapillant a Szemészei múltjára, sajnálattal emlékezik meg arról, hogy a háborús és az azt követő években a lap kiadását szüneteltetni kellett, most viszont annál nagyobb örömmel veszi tudomásul, hogy az új évfolyam megindulhat. Az egyes számok ismét a régiekhez hasonló magas színvonalú tartalommal jelentek meg, s a füzetek végén részletes is\
