Szemészet, 1944 (80. évfolyam, 1-2. szám)
1944-10-01 / 1-2. szám
17 mertetésben olvashatjuk a Szemorvostársaság gyűléseinek tárgyalásait. 1938 őszén hirtelen elhunyt Blaskovics László, a Társaság első titkára és kétszeres elnöke. A 2. számban fíitrói elnök nekrológja kiemeli, hogy halálával nemcsak a szemészeti tudomány egyik legkiválóbb művelője költözött el az élők sorából, hanem egy ritka jóságú „emberséges ember“-rel is kevesebb lelt. A továbbiakban közli még e szám a Blaskovics temetésén elhangzott gyászbeszédeket, valamint irodalmi munkásságának jegyzékét. Ugyancsak e számban jelent meg Csapody Istvánnak egy rendkívül érdekes és tanulságos monographiája „A szemorvosi hivatásról és operálásra nevelésről“. A következő évfolyam legkiemelkedőbb munkája az első Blaskovicsemlékelőadás, melyet Kettesy (Kreiker) Aladár tartott „A látóélesség vizsgálatáról“ a Társaság őszi nagygyűlésén. A megújhodott Szemészet e közben mind formájában, mind tartalmában a legmagasabb színvonalú magyar tudományos folyóiratok sorába emelkedett. Hogy publicitása minél nagyobb legyen, a szerkesztőség 1000 példányban nyomatta, s az összes magyarországi klinikáknak, kórházaknak, orvosi intézeteknek, könyvtáraknak, valamint az összes egyetemi tanároknak és magántanároknak díjtalanul megküldötte. Sajnos, ez a virágzás sem tarthatott sokáig. 1939-ben kitört a második világháború, melynek a hatása ugyanúgy gátlólag hatott a tudományos búvárlatra, mint az 1914—1918-as évek. A szemorvosok egy részét megint katonai szolgálatra hívták be, ezáltal az otthon maradottak munkája lényegesen megszaporodott, minek következtében az irodalmi munkálkodás ismét háttérbe szorult. Az 1940—1942. évfolyamok rendesen megjelentek, de az egyes számok terjedelme éppen csak hogy elérte a 3 ívet. Az 1941. évi tisztújítás alkalmával elnökké ifj. Imre Józsefet, titkárrá pedig Nónay Tibort választották, aki egyszersmind a Szemészet felelős szerkesztését is átveszi Grósz István jegyzővel. A közgyűlés után megtartott nagygyűlés legfőbb témája a sulfamid-készítmények szerepének megvitatása volt a trachoma gyógyításának a szempontjából. Az egész estét betöltő referáló ülésen 19-en szólaltak fel. Ez év decemberében ismét súlyos veszteség érte a Szemészetet: váratlanul meghalt Grósz Emil, a lap 30 éven át volt szerkesztője, a Szemorvostársaság egyik alapítótagja. Mivel jellegzetes alakját, s kedves közvetlen modorát minden szemorvos egyénileg is jól ismerte, eltávozása különösen széleskörű részvétet keltett. Emlékét Horay örökítette meg meleghangú búcsúztatójában. (2. sz.) 2
