Szemészet, 1943 (79. évfolyam, 1-2. szám)

1943-06-01 / 1-2. szám

a már glaukomárn hajlamos szem betegszik meg. Ez utóbbi esetben a tensiofokozódás huzamosabb ideig tart és nehezen szüntethető iímg. Egyszerű kontúziós tensiofokozódás rövid idő alatt elmúlik, néha pilocarpin, néha szarucsapolás hatására.

A traumás glaukomák ez a csoportja elég változatos, de létrejövetele könnyen magyarázható meg. Több vitára adott okot az indirekt sérülés okozta zöldhályog és keletkezése a mai napig sincs tisztázva. Az irodalomban több közléssel találkozunk. Az első ilyen esetet Landsberg írta le 1869-ben. A szerzők véleménye megoszlik. Schmidt-Rimpler például tagadja létezését. Mások viszont elismerik az indirekt sérülés glaukomát okozó hatását. Legáltalánosabban elfogadott álláspont az, hogy csak lelkihatásról van szó; a már glaukomára hajlamos egyéneken az indirekt trauma csak kiváltó momentumként szerepel, és pedig kizárólag lelki hatás folytán.

Elképzelhető azonban más keletkezési mód is, amire //. Coppez vizsgálatai nyújtanak alapot. Már őt megelőzően Worms és Bailliart 1923-ban vizsgálatokat végeztek olyan agyrázódást szenvedett egyéneknél, kiknél később is panaszok állottak fenn (fejfájás, szédülés — különösen előrehajláskor). Nézték a retina artériás nyomását és egybehangzóan azt találták, hogy ez rendkívül labilis. Lehet kisebb a rendesnél, lehet magasabb és végül ugyanazon egyéneken hol nagyobb, hol kisebb. Jóllehet a chorioidea és a corpus ciliare vérkeringése a szem tensiója szempontjából fontosabb, mini a retináé, mégis feltehető, hogy ez a keringésváltozás más — esetleg a szemgolyó részéről előforduló anomáliákkal, állandó jellegű tensiofokozódást idéz elő. Ezek a vizsgálatok egészen új megvilágításba helyezhetik az indirekt sérülés okozta zöldhályog kérdését, fiz a feltevés annál is inkább elfogadható, mert az ilyen egyéneknél az általános vérnyomás is ingadozóvá válik. Ez is lehet nagyobb, kisebb, vagy ugyanazon egyénen egyszer magasabb, máskor alacsonyabb. Érdekes emellett az, hogy az általános vérnyomás és a szemfenéki artériás nyomásnak ez az ingadozása nem mindig halad párhuzamosan. Ezek mind olyan tények, melyek a chorioidea és a corpus ciliare vérkeringésének megváltozására engednek következtetni. (Emberen a corpus ciliare és a chorioidea ereinek vérnyomása nem mérhető.)

Itt kell megemlíteni niég azt, hogy egyesek feltételeznek egy centrumot, ami a szem tensióját szabályozza. Ez valahol a vasomotor centrum táján lenne. A rázkódtatás folyamán ez is szenvedhet.

Alkalmunk volt észlelni egy esete, ahol a. beteg látásrosszabbodását, illetőleg glaukomáját agyrázkódással járó balesettel hozta összefüggésbe. Ismertetését tanulságos volta miatt közöljük.