Szemészet, 1942 (78. évfolyam, 1-2. szám)
1942-06-01 / 1. szám
12 tanilag a neuroectodermás rendszer bántalmazottságaihoz sorolja. A recessiv typnsú deg. pigm. rét. különösen vérrokonok házasságának lehet a következménye. Míg a most tárgyalt bántalom diagnózisához pontos és igen minuciosus szemfenéki vizsgálat szükséges, addig az öröklődő congenitalis ptosis, valamint a blepharophimosis, a szemhéjcsüngés és a szűk szemrés megállapítása távolról sem igényel segédeszközöket. Az öröklődő szemhéjcsüngés a szemhéjemelö izom működésképtelensége. A heteg a musculus frontális igen erős igénybevételével, továbbá fejének hátravetésével képes csak egyenesen és felfelé nézni. E bántalom, amelynek oka mind az izomban, mind az idegállományben fészkelhet s amelyhez az esetek nagy számában egyéb, az oculomotorius területébe tartozó beidegzési zavarok is csatlakoznak, az utóbbi két évtizedben közölt családfák tanúsága szerint dominánsán öröklődik. Dimitry öt, Briggs hat, magam csak három nemzedéken rh 9 •( o' O' 9 o' 9 o' 4. ábra. keresztül tudtam a baj átszármazását követni. Észlelésemnek, amelyet 1935-ben közöltem,4 az kölcsönzött érdekességet, hogy egy ptosisos nő 17 gyermeke, illetve unokája közül 14, tehát a családtagok 82%-a szenvedett öröklődött congenitalis ptosisban. (L. a 4. ábrát.) Az unokák közül két kis fiút az egyetemi szemklinikán annakidején megoperáltak. (L. az 5. ábrát. A két fiú az ugyancsak ptosisos apával. Műtét előtt.) A mikroskopos vizsgálat a kivágott levatordarabból nyert izom rostjainak vékonyságát, az izomrostok közötti kötőszövet relativ túlsúlyát, tehát az izom csökkentértékűségét bizonyította, ami azonban minden valószínűséggel az izmok nemhasználatának volt a következménye. A ptosisos szemhéjállás egyik velejárója az öröklődő szemrésszükiilet kórképének is, amelynek lényege, hogy a szemrés fejlődése az embryonalis élet bizonyos korai stádiumában (Waardenburg szc-Archives cTOphtalin. 53. k., 9. sz.
