Szemészet, 1942 (78. évfolyam, 1-2. szám)

1942-06-01 / 1. szám

13

riiit a 8—10. héten) visszamarad. E fejlődési rendellenesség, amelynek a blepharophimosis csak legjellegzetesebb ismérve, egyéb tüneteket is okoz. A már említett ptosison kívül epicanthus, az alsó könnypont oldal felé való eltolódása, tarsus megvastagodás állandóan észlelhetők. A szemhéj ptosisos állása tulajdonképen nem valódi szemhéjcsüngés, mivel sem a szemhéjemelő izomban, sem az idegpályákon és centrumban nincs kóros elváltozás. A ptosis kizárólag a szűk szemrés húzó hatásának a következménye. A blepharophimosis az isolált congenitalis ptosishoz hasonlóan dominánsán öröklődik.

•i*

Az emberi tulajdonságok öröklődése nem véletlen müve. Az öröklődést szigorú törvények szabályozzák. E törvényekkel foglalkozó

5. ábra.

tudomány, az örökléstan, már emberi vonatkozásai miatt sem lehel öncélú. Tanulmányozása, eredményeinek vizsgálata, szükségképen két irányba vezet. Az egyik irány előre mutat s az eugenikába csúcsosodik. A másik deduktív építi le az eredményeket és az okot igyekszik megközelíteni, amely az egymást követő nemzedékek bizonyos vizsgált sajátságait kitermelte. Az örökléstani kutatásoknak az orvostudomány szempontjából éppen az a tény kölcsönöz jelentőséget, hogy megfigyelései, adatai révén, a pathogenesis tisztázására nyújt segédkezet. Éppen ezért „nagyon kívánatos — írta örökléstani tanulmányában Grósz Emil —, bogy az öröklésre, mint nagyfontosságú tényezőre az orvosok különös figyelmet fordítsanak, s nem is a specialisták, hanem főleg a gyakorlóorvosok, ezek között is a háziorvosok azok, akik hivatottak arra, hogy a még megoldatlan kérdések tisztázásához hozzájáruljanak“.