Szemészet, 1941 (77. évfolyam, 1-2. szám)
1941-06-01 / 1. szám
29 égető érzések kísérhetnek. Gyakori még a fejfájás, hol a homloktájra, hol a tarkótájra lokalizálva. A szédülés, kettőslátás, fénykerülés sem ritka. Az aniseikoniás panaszok között meg kell említenem a Dearborn által „reading disability“-nek, vagyis olvasási képtelenségnek nevezett jelenséget. Erre nem annyira az olvasás közben létrejövő, a pi’esbyopoknál ismert kifáradás a jellemző, hanem inkább az olvasás folyamatosságában mutatkozó bizonyos nehézkesség, amelyhez nem egyszer az olvasással szemben tanúsított érdektelenség társul. E jelenséget a legtöbben kizárólag psychikus okokra vezetik vissza. Dearborn ezzel szemben kimutatta, hogy az ilyen reading disabilityben szenvedők igen nagy számban aniseikoniások. s szerinte ezeket az olvasás közben fellépő kellemetlen érzés kényszeríti az akadozó olvasásra, illetve annak gyors abbahagyására. Egy kísérletsorozata kapcsán 221 R. D. miatt megvizsgált betegből 196 volt aniseikoniás. Másik alkalommal 116 igen súlyos R. D.-ben szenvedő közül 106-nál volt A. kimutatható. Mindezen panaszok fennállásában, illetve súlyosságában nagy szerepet játszik az egyéni érzékenység. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a lieterophoriához hasonlóan a betegek panaszai nem állnak egyenes arányban az A. nagyságával. Egyeseken 1—l-5% képkülönbség már asthenopiás tüneteket okoz, míg másokon 4—5% sem okoz számbavehető látászavart. Hogy ennek mi az oka, nem tudjuk. Lehet talán, hogy egyesek az egyik kép részleges elnyomása útján a zavaró hatást csökkenteni tudják, —- amint azt féloldali astigmiánál is tapasztaljuk — az sincs azonban kizárva, hogy az assymetriás convergentia esetéhez hasonlóan valamely különleges mechanizmus segítségével jobban ki tudják a képkülönbségeket egyenlíteni. A neuropatliiás constitutiónak a szerepe is sok vitára adott alkalmat. Az A.-ban kételkedők ugyanis a panaszok megszűnését nem az iseikon-üvegek optikai hatásának, hanem azok psychikus, illetve suggestiv hatásának tulajdonítják. Ames, Ogle és társainak a vizsgálatai bebizonyították, hogy a gyógyulás még neuropatháknál sem pusztán subjectiv jellegű, mert ha a betegek iseikon-szemüvegét kicserélték ugyanolyan külsejű, de más hatású I. üvegre, a panaszok minden esetben kiújultak. Az A. előfordulása az összes esetek közül anisometropiával kapcsolatban a leggyakoribb. Ha a két szem fénytörése különböző, általában a retinális képek nagysága sem egyforma. A. és anisometropia azonban nem tartozik szükségképen össze, mert előfordulhat anisometropia A. nélkül is, sőt Ogle nem egy olyan esetet látott, ahol fordított volt a helyzet. Az A. és anisom. viszonyát vizsgálva, Carleton és Madigan 283 súlyos A.-ás esetéből 195-nél talált anisometropiát.
