Szemészet, 1941 (77. évfolyam, 1-2. szám)

1941-06-01 / 1. szám

28

Ivek csak az egyik tengelyben

növelik a

képnagyságot, a másikban

változatlanul hagyják. Hogy

az iseikon-üvegek egyes méreteiről

fogalmat nyerjünk, közlöm W

endell munkája alapján a következő

adatokat:

belső görbület-:

vastagság:

nagyítás:

Dioptr.

mm

%

— 75

2-03

í

— 9-5

322

2

—11-5

398

3

—13-5

452

4

—15-5

4 91

5

Az iseikon-lencsék alkalmazása a gyakorlatban úgy történik, hogy ha az A. ametropiához társul, megfelelően domborított és vastagított korrigáló üveget rendelünk, vagy sokkal inkább úgy, hogy a megfelelő isielcon-lencsét az ametropiát javító szemüveg elé illesztjük, mégpedig ú. n. „fitower“ módon, vagyis egyugyanazon keretbe foglalva mindkét üveget. Természetesen ha csak A. áll fenn ametropia nélkül, az iseikon-üveget egyszerűen rendes szemüvegként viseltetjük. A size-lencséknek van egy nem kívánt hatásuk is, mégpedig az, hogy az erős domborúságuk miatt a széli részek felé torzítanak. Az amerikai szerzők többsége szerint ez a torzítás azonban nem zavarja lényegesen a látást.

A nagyítóüvegekkel kapcsolatban meg szeretném említeni a hasábos üvegek nagyító hatásának a kérdését is. Ames aniseikoniás vizsgálataival kapcsolatban azt észlelte, hogy az egyszerű hasábos üveg is megváltoztatja a képnagyságot, mégpedig olyan értelemben, hogy a hasáb alapján áthaladó sugarak kisebb, az éle felé eső részen áthaladó sugarak pedig nagyobb képet adnak, miáltal a tárgyakról a retinán egyenlőtlen kép keletkezik. A vastagabb prizmás üvegek tehát szerinte azért hatnak a látásra zavarólag, mert alapjukkal egymástól el, vagy egymás felé fordulva a retinákon inkongruens képeket keltenek, melyek a fusiót megzavarják. A prizmák e hibája kiküszöbölhető, ha azokat hajlított formában készítjük el, miáltal az egész üveg kisfokéi, de egyenletes nagyítóhatást nyer, amely azonban már nem hat kellemetlenül.

Az aniseikoniások panaszai igen sokfélék lehetnek, s az asthenopiás panaszok összes formáit kimeríthetik. A.-ra kell általában gondolnunk olyan esetben, ha a beteg látási panaszai teljesen ép anatómiai viszonyok mellett a fénytörési hibák és az izomegyensúly kijavítása ellenére sem múlnak el. Leggyakoribb tünet a szemek gyors kifáradása, főleg közeli tárgyak fixálása közben, amelyet húzó,