Szemészet, 1941 (77. évfolyam, 1-2. szám)
1941-06-01 / 1. szám
(A budapesti kir. magi], Pázmány Péter Tudományegyetem Szemklinikájának közleménye. Igazgató: dr. Imre József egyet. ny. r. tanár.) Az aniseikoniáról. írta: szigethi DR. GYÜRFFY ISTVÁN. > Látószervünk egyik legtökéletesebb képessége a binoculáris látás, melynek előfeltétele a szemek tökéletes motoros és sensoros harmóniája. A retina összetartozó részei csak akkor tudnak egybeolvasztható képeket közvetíteni, lia az identikus pontokat formailag és nagyságilag egyforma látásimpulzus éri. Ha a retinális képek nem egyformák, aniseikonia jön létre, amely ha bizonyos fokot meghalad, a kétszemes látásban zavarokat idéz elő. Az aniseikonia fogalma — bár nem ezen a néven — már régóta ismeretes, (Désagulier 1717, Wheatstone 1838, Panum 1859) de a látászavarokkal kapcsolatban nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget, s csak miután Adalbert Ames a hannoveri Dartmouth Medical School szemészeti osztályának a professora ráterelte a figyelmet, kezdtek vele behatóbban foglalkozni. Az említett intézetben Ames, valamint asszisztensei Ogle, Gliddon, továbbá Carleton és Madigan 1930-tól kezdve a vizsgálatok és kísérletek egész sorozatát végezték errevonatkozólag, s bátran mondhatjuk, hogy intézetünk az A. kutatás középpontjává lett. Az A. iránti érdeklődés egész Amerikában egyre fokozódott s ma már számos intézet foglalkozik rendszeres vizsgálatokkal. Nálunk Európában — Angliát kivéve — nem keltett nagyobb érdeklődést, bár aki tőlünk ezt a problémát közelebbről megismerte — mint pl. Bielschowsky és Herzau, aki mindegyik hosszabb időt töltött a Darthmouth Eye Institute-ban — teljes meggyőződéssel harcosa lett. Az A., amint már említettem, a retinális képek egyenlőtlensége, illetve az egybeolvasztás nehézsége miatt fellépő funktionális látászavar. Physiologiás körülmények között is előfordul, teljesen ép látóképesség mellett assymetriás convergentia esetén. Ha ugyanis valamely közelebb eső tárgyat nem szembe, harem ferde szögben