Szemészet, 1941 (77. évfolyam, 1-2. szám)
1941-06-01 / 1. szám
16 hez jutottak. Amelyik betű az egyiknél könnyű, a másiknál nehéz és fordítva. Hess a sok nehézség láttára az isogonia elvét teljesen elvetette és számjegyeit a nagyság változtatásával igyekezett isognostikussá tenni, így azután tábláin a számok mintegy 20 %-al kisebbek, mint az azonos Landolt-gyűrű, igaz, bogy ezzel szemben igen jó, 11%-os megközelítést ért el. A régebbi táblákon, pl. Snellen, Csapody, Liebermann tábláin, az azonos értékűnek jelzett betűk egymásközti és a Landolt-gyűrüvel szembeni eltérései igen nagyok, elérik a 43%-ot, miként ez a debreceni szemklinikán Aszalós vizsgálataiból kiderült. Blaskovics volt az első, aki az isognosis és isogonia elvének egvszerre történő alkalmazását szellemes és sikeres módon oldotta meg. Először kiválasztotta azokat a betűket és számokat, amelyek a rendes 5X5 szerkesztésben a leginkább közelítették meg a Landolt-gyűrű értéket, azután ezeket alakjuknak és apexeiknek változtatásával addig módosította, amíg a lehető legjobb egyezést el nem érte. Ez az egyezés persze a felismerés relativitása miatt mintegy 10%-nál jobb nem lehet, de ezt a 10%-ot Blaskovics elérte, amint a debreceni szemklinikán sok kísérlet-sorozatban sikerült kimutatni. Amellett a betűk és a számok a legkisebb torzulást sem szenvedték el. Magáról az oxyoptriáról, sajnos, ez az esetleges javaslat nem emlékezik meg. Igazán nem tudom, az oxyoptriát meg lehet-e menteni az utókor számára. Hiszen már itt Magyarországon is csak néhányan, Blaskovics szorosabb értelemben vett tanítványai azok, akik használják és ők is kénytelenek kifelé a d/ü jelzést zárójelben utána írni, ami a két megjelölés egyikét feleslegessé teszi. Blaskovics több közleményében világosan és hiánytalanul kifejtette azokat az előnyöket, amelyek az /o használatából származnak. Ezeket valamennyien ismerjük is. De bárhogy is nézzük, nem lényegbevágó fontosságú, hogy egy bizonyos látószögnek megfelelő K értéket miképen jelölünk és hogy adunk-e neki külön nevet, avagy sem. Tekintve, hogy összeadásokat és kivonásokat látóélesség-értékekkel nem kell nap-nap után végeznünk, mint a dioptriával, nincs is meg a kényszerítő szükség az egész számokban történő megjelölésre, amint ez a dioptria esetében meg volt, s amiért ez azonnal általánosan használatossá is lett. Nem sokat számít, hogy pl. az 5’-nek megfelelő M értéket 1 5-nek, vagy 6/30-nak, vagy 5/25-nek, vagy 20/100-nak, vagy 0-2-nek, vagy l/12°-nak, vagy l2/'o-nak nevezem, mert mind ugyanazt jelenti. Én magam és azt hiszem mindazok, akik
