Szemészet, 1941 (77. évfolyam, 1-2. szám)
1941-06-01 / 1. szám
17 /o-val dolgoznak, nem szívesen térnének vissza a törtre. A felismerésre és látóélességre vonatkozó kísérletezésnél, ahol folytonos összehasonlításra, összeadásra, osztásra, átlagok kiszámítására van szükség, az /o jóformán nélkülözhetetlen. Annyi kétségtelen, hogy a V érték mindennapi kifejezésének általánosan érthetőnek kell lenni. Amíg az /o fogalma nem ment át annyira az orvosi köztudatba, mint a d/D jelzés, addig hiábavaló, sőt helytelen volna az /o mellett kitartani. Ahhoz, hogy ez rövidesen bekövetkezzék, sajnos, e pillanatban kevés a remény. Ha ebbe nagynehezen bele lehetne is talán nyugodni, az már semmiképen sem volna helyeselhető, hogy az /o-val együtt a Blaskovics-táblák többi nagy előnyei is veszendőbe menjenek, vagy olyan hiányos és tökéletlen formában jelenjenek meg újra, mint ahogy ez a Buscli-cég legújabb tábláin történt, amelyre a cég és szerzője közleményei szerint Blaskovics „javított11 betűi kerültek. A Blaskovics-táblák lényege nem az /o, a látóélesség vizsgálatának tökéletesítéséhez és egységesítéséhez az ,/o nem feltétlenül szükséges és így nem feltétlenül kell a kettőt összekapcsolni. Teljesen elégséges volna az említett 4 pont elfogadása. Ha ez megtörténnék, és ha valaki azután ezen előírások szerint szerkesztene optotypust, akkor ennek feltűnően hasonlatosnak, ha nem azonosnak kellene lenni Blaskovics tábláival. Felmerülhet ekkor az a kérdés, hogyha már ez a tábla meg van, sokszorosan kipróbált, minden irányban megvizsgált, akkor nem az volna-e a legcélszerűbb, ha egyszerűen és röviden (esetleg az itt kifejtett, vagy még lényegesen bővebb indokolás alapján) ezt a táblát ajánlanánk általános és egységes használatra. A táblán azután szerepet játszhatna az /o is. Lassanként megismerkedhetnék vele mindenki, s végül mégsem kerülne arra meg nem érdemelt sorsra, amely nem ok nélkül ért más, tökéletlenebb egységeket, mint amilyen az acuitás, a katoptria és hasonlók voltak. Azt hiszem, a Magyar Szemorvostársaság szebben és jobban nem áldozhatna Blaskovics emlékének, mintha hivatalosan kezébe veszi a látóélesség egységesítésének kérdését és addig nem is engedi nyugovóra jutni, amíg a leghelyesebb megoldásra nem került. Hogy ennek mik volnának a célravezető útjai és módjai, azt magam sem látom még tisztán. Ez már nem is tartozik ennek az előadásnak keretébe. Ebben csupán azt igyekeztem bizonyítani, hogy javaslatom nem túlzás, nem csupán boldogult nagy mesterem iránti szeretetből származó elfogultság — az oxvoptriás tabellák megérdemlik, hogy kitartsunk mellettük. 2
