Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)
1940-06-01 / 1. szám
11 hol az orrot látta, de a részeket nem tudta képpé egyesíteni. A szobában levő tárgyakat nagyobbnak, közelebb levőknek látta. A tárgyak határai elmosódottak voltak, mintha párába vagy füstbe lettek volna beburkolva. Az egyenes vonalakat hajlottaknak látta. Olvasni nem tudott, még egy három-négy centiméteres betűkkel nyomtatott szót sem tudott elolvasni, bár az egyes betűket a nyomtatvány közelítése után, hosszasan megfigyelve, felismerte. Ezen észlelés után a látóélessége kissé javult, majd 10 perc múlva a nagy betűkből álló szöveget, ha nehezen és bizonytalanul is, ki tudta olvasni, bár a metamorphopsia, a ködös tárgylátás és a látszatmozgások változatlanul megmaradtak. Üjabb öt perc múlva a látóélesség 3—4/o-ra javult, majd a látóerek temporalis részein mutatkozó hullámzó mozgás kezdett megszűnni. A sérülés után 35 perc múlva a látóélesség 10/o-ra fokozódott, a részletek képpé való összeolvasztása, a nagybetűs szöveg (10/o-ás) olvasása elég folyékonyan ment, bár a káprázás és a látszatmozgások még mindig zavartak. A sérülés után 40 perc múlva a látszatmozgások, a makro- és metamorphopsia megszűntek, a látóélesség 60/o-ra javult, az olvasópróbában a legkisebb betűs szöveget is (60/o) hibátlanul és folyékonyan tudta olvasni. A sérült szemein sem restitutiós fázisban, sem azután objektív vizsgálattal semmi kóros tünetet nem találtunk. A szemmozgások szabadok voltak, a pupillák jól reagáltak, a szemfenék ép volt. Az általános testi vizsgálattal sem találtunk semmi kórosat. Esetünk azért említésreméltó, mert a kérgi vakság restitutiós fázisaiban a térszemléleti zavar jól volt megfigyelhető, ha nem is olyan részletességgel, mint a Kulcsár—Szatmári10 esetében, ahol a restutitio intervalluma jóval hosszabb időre terjedt ki és éppen ezért a megfigyelésre és vizsgálatokra bőven állt idő rendelkezésre. Lényeges különbség a két eset között csupán a kiváltó okban rejlik: az általunk észlelt esetnél nem eklampsia, hanem trauma váltotta ki a tünetegyüttest. Ami a látszatmozgásokat illeti, azok részben megegyeztek az előbbi szerzők eseténél megfigyeltekkel, azzal a különbséggel, hogy azok esetünkben határozottabb formát mutattak és a látóterek temporalis sarlójára korlátozódtak. A metamorpho- és makropsia is ugyanúgy jelentkezett esetünkben, mint az előbbi szerzők betegénél, viszont mikropsia nem került észlelésre. Esetünknél észlelt látszatmozgások is megszűntek a szem behúnyásakor, tehát nem entoptikus eredetűek voltak. Az alexia is ugyanabban az időszakban jelentkezett, vagyis akkor, amikor a látóélesség megfelelő lett volna egy nagybetűs szöveg) olvasásához, a sérült csak az egyszerűbb betűket (pl. „1“, „o“) tudta elolvasni, egyébként tévesztett és később, amikor már minden betűt fel tudott ismerni, még pár betűből álló szöveget sem tudott elolvasni. Sérültünknél tehát az egyes elemi optikai észrevevések constructiója volt feltűnően nagy mértékben zavart. Ez utóbbi észlelés ellene szól Pötzl azon véleményének, mely szerint az occipitalis alexia tiszta litteralis tárgvagnosia, mégis tekintve az egész tünetcsoport határozott occipitalis jellegét, ezt az alexiát is csak ide sorolhatjuk. Nem akarunk rátérni a látósphera qualitásainak analysisére esetünk-
