Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)
1940-06-01 / 1. szám
12 kel kapcsolatban, azokat kellő részletességgel olvashatjuk Kulcsár és Szatmári közleményében, csupán egynéhány részletre térünk ki. A térszemléleti zavarok közül a makropsiák létrejövetelére vonatkozólag esetünk Heilbronner10 felfogását támogatja, mely szerint a makro- és mikropsiák kérgi eredetűek, illetve hogy az ingerületek a laedált kéregrészben hibásan dolgoztatnak fel. Megjegyzésre méltó a temporalis látótérben, jobban mondva az úgynevezett temporalis sarlóban mutatkozó látszatmozgás. Hasonló észleléssel rendelkezik Hoffi0 is, aki hemianopsiás területben írja le ezt a világos és sötét csíkokból összetett hullámmozgást és e jelenséget az area striata shok és izgalmi állapotának rhythmusos változásával magyarázza. Ez a keletkezési mód esetünkben annál is inkább feltehető, mert a két temporalis sarló vettilete az occipitalis lebeny belső oldalának elülső részén fekszik és a commotiónál a compressio az előbb említett shok és izgalmi állapotot kiválthatta. Az esetünkben észlelt látászavarok az eklampsiás vakság restitutiós fázisában leírt térszemléleti zavarokhoz nagy mértékben hasonlítanak, a Kulcsár és Szatmári által ismertetett eklampsiás látászavarnak pedig csaknem tükörképe. Eklampsiánál a kérgi vakság prodromalis szokott lenni, a görcsök előtt pár órával jelentkezik, könnyebb esetekben vagy a restitutióban csak homonym hemianopsia lép fel ,.Maculaaussparung“-gal. Nem gyakori, eklampsiánál az esetek 3— 5%-ában szokott jelentkezni. így Hirsch9 a müncheni szülészeti klinika 539 eklampsiás esetéből 15 betegnél amaurosist, 13 betegnél nagyfokú amblyopiát írt le. Hogy az eklampsiánál occipitalis tünetcsoport ritkán lép fel, arra vonatkozólag kézenfekvő magyarázatot nyújt az angiospasticus pathogenesis alapján a calcarina jó vérellátása. A fundus tiszta kérgi laesio esetében mindig ép, olykor a szemfenéki artériák szűk voltát lehet megfigyelni, a fényreactio természetesen mindig megtartott, mert a subcorticalis reflexcentrum nem vesz részt a folyamatban. Az eklampsia prognosisát a kérgi vakság fellépése egyáltalában nem súlyosbítja. A laesio transitoricus, csak néhány napig tart. Fleurent1 az eklampsiás vakságot toxikus eredetűnek tartja, v. Brauumühl és Benoit vizsgálatai mutattak arra rá, hogy az eklampsia előidézésében döntő szerepe van az angiospasmusok és stasisok következtében fellépő keringési zavarnak. Wissmann is tagadja az agyoedemás genesist, nézete szerint éppen a hemianopsiás esetek arra mutatnak, hogy regionális angiospasmus a látászavarok okozója. Ezen theoria mellett szólnak Hinselmann vizsgálatai — aki capillarmikroszkóppat eklampsiás betegeknél a bőrerek görcsös állapotát figyelte meg —, hasonlóképen a praeeklampsiás vérnyomásemelkedés. Bodechtel, ki a calcarinában a már említett Spielmeyer-féle ischamiás sejtkárosulást találta, szintén az eklampsia angiospasticus genesisének híve.
