Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)
1940-12-01 / 2. szám
32 eseteimnek száma aránylag kicsiny, hanem inkább általánosságban szeretném ismertetni megfigyeléseimet. A besugárzott esetek száma azért volt csekély aránylag, mert igyekeztem olyan betegeket kiválasztani, kiknél a tuberculosisos. eredet lehetőleg tisztázva volt. Ez meglehetősen nehéz feladat, bár ebben a besugárzást olykor követő localis reactio megjelenése segítségünkre lehel. Gilbert szerint ugyan az összes uvea-betegségek 70%-a luberculosisos eredetű, a gyakorlatban ennek bebizonyítása azonban sokszor nehézségekbe ütközik, még a legtiizetesebb vizsgálat mellett is. Működési területem határait az is szőkébbre szabta a külföldi szerzőkénél, hogy. mint ezt magam is tapasztaltam, csak bizonyos alakok besugárzása kecsegtet sikerrel. Ugyanis, mint említettem, a szerzők túlnyomó többsége megegyezik abban, hogy azok az inkább proliferativ jellegű formák befolyásolhatók legjobban röntgensugárral, melyeknél kevésbbé érintett a corpus ciliare s inkább az iris megbetegedése, mégpedig tuberculumok megjelenésével, áll előtérben. Az ilyen esetek pedig Magyarországon, illetve abban a beteganyagban, mellyel dolgoztam, a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, úgyhogy ilyen alaknak a besugárzása nem is volt módomban. Nálunk leggyakoribb a sok praecipitatummal járó, gyorsan és gyakran lapszerinti lenövéssel járó, inkább a corpus ciliarera szorítkozó chronikus forma, ez pedig általános vélemény szerint alig befolyásolható röntgensugárral, illetve ezeknél a besugárzás egyéb gyógytényezők mellett adjuvansként alkalmazható csupán. A chronikus formákkal próbálkoztam ugyan gyakran, azonban úgyszólván teljes sikertelenséggel. Ilyenformán rendelkezésemre, csak azok a nálunk is előforduló exsudativ iriticus alakok maradtak, melyek tuberculum nélkül, több-kevesebb praecipitátummal hevenyen fel-fellobbanva térnek időnként vissza s valószínűleg a tuberculosisos iridocyclitisek allergiás alakjainak tekintendők. Ezek közül is csak olyan esetek kerültek besugárzásra, melyek pupillatágítók adagolása mellett nem voltak gyógyulásra bírhatok. Az így kiválasztott kevés eset nem mind gyógyult meg, még azok az esetek közt is voltak nem befolyásolhatók, melyek a besugárzás után localis izgalommal reagáltak. Megemlítendőnek tartom azt is. hogy két esetben, a besugárzás hatása alatt, az addig semmi módon ki nem tágítható és lenőttszélű pupilla kereken kitágult. A besugárzások egy részét Stock által, ajánlott eljárás szerint végeztem. Az adag 80—120 r volt, egy-, két-, vagy háromhetenként, de legfeljebb háromszor megismételve. 2—3 mm alumíniumszűrőt használtam, 3—4 mA intensitas mellett.
