Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)
1940-12-01 / 2. szám
33 A besugárzások eredményeivel nem lévén megelégedve, az utolsó három évben Werdenberg ajánlata szerint sugároztam be a betegeket. Egészen kicsiny adagokkal kezdve és fokozatosan emelkedve, egyhetes időközökben, 5—6 besugárzást is adtam szükség esetén. A sugárzás minősége ugyanolyan volt, mint az előző csoportban használt. Tapasztalaimat áttekintve, mint említettem, nem gyógyulási százalékról, hanem inkább általánosságban szeretnék beszámolni, főként azt keresve, hogy mely esetektől várhatunk gyógyulást s milyen besugárzási technika mellett. Az egyenlő mennyiségekkel besugárzott betegeknél azt a megfigyelést tettem, bogy rendszerint az első besugárzás eldöntötte az eset gyógyulási hajlandóságát vagy nem befolyásolható voltát. A további besugárzások vagy nem voltak szükségesek, mert már néhány nap múlva megindult a javulás, vagy pedig hiába ismételtem meg a 15— 20%-os adagot, eredménytelen maradt. Ez nem csak az én tapasztalatom, hanem hasonló eredményre jutott Landes-Leiner, Diacicov és Munteanu, valamint Lorey és Mylius is, kik szintén az első besugárzás döntő hatása mellett nyilatkoztak. Ezzel szemben az emelkedő mennyiségekkel besugárzott betegeknél feltűnő gyakran fordult elő, hogy a kezdő kisebb adagok hatástalannak bizonyultak, még legtöbbször reactiót sem okoztak s csak az ismételt és nagyobb mennyiségű besugárzások indították meg a gyógyulást. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az adott sugármennyiség, melyekkel gyógyulást vagy javulást sikerült elérni, igen különböző volt. Egyes esetekben 5—6, máskor 15—20% HED. volt szükséges, ami valószínűleg individuális érzékenységgel magyarázható. A besugárzást követő localis reactio nem mindig jelentkezett, s ha jelentkezett is, nem mindig követte gyógyulás. Ezzel kapcsolatban említem meg azt az észrevételemet, hogy mindkét csoportban leginkább azok az alakok voltak befolyásolhatók röntgensugárral is, melyek általában jobb gyógyulási hajlammal bírnak, melyekben inkább a heveny irisizgalom áll az előtérben s a corpus ciliare, kevés és aprószemcséjű izzadmány termelése mellett, inkább csak némi izgalmat jelez. Tehát éppen azok a fajta betegek, kiknek besugárzásánál Werdenberg a legnagyobb óvatosságot ajánlja a folyamat fellobbanásának veszélye miatt. A fentiek alapján, a besugárzás technikáját illetően, olyan módszert kell választanunk, melynek segélyével egyrészt elkerüljük a feleslegesen nagy adagot, a nagymértékű sejtszétesést, mely a folyamat fellobbanására vezethet, másrészt az individual-érzékenységnek megfelelő adagot is kitapogathatjuk. 3
