Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)

1940-12-01 / 2. szám

31

kel, 80—120 KW feszültség és 2—3 mm alumíniumszűrő mellett. Nagyobb adagokkal csak Richter próbálkozott s főleg friss esetek gyógyulásáról számolt be.

A kutatók másik csoportja, így Braun és Herrnheiser, Triossi, Werdenberg, Jendralsky egészen más úton járva, inkább a kisebb, de gyakarabban, illetve többször adott besugárzásokat próbálták ki és ajánlják.

Jendralsky, ki 1922-ben még 40—50%-ot adott, maga is áttért kisebb, 10%-os, 2—3 hetenként végzett besugárzásokra. Werdenberg azt ajánlja, hogy a tuberculinhoz hasonlóan egészen kicsiny, 2'5%-kal kezdve, igen óvatosan emelkedve 3—4 belenként sugározzunk be. Hasonló módon járt el s jó eredményekről számol be a magyar Fleischmann. De besugárzásait sűrűbben, 4—7 naponként végzi.

Mint látjuk, az egyes szerzők igen különböző, 2'5—50%-ig terjedő sugármennyiséget adtak, mégis az eredményt illetőleg, valamenynyien egyöntetűen a besugárzások jó hatásáról adnak számot. Megegyeznek valamennyien, továbbá abban is, hogy legjobban befolyásolhatók az iridocyclitisnek azon alakjai, melyek tuberculumok megjelenésével járnak együtt. Ezzel szemben a chronikus alakok sokkal kevésbbé reagálnak röntgensugarakra. A besugárzást követő eredmény prognosisát illetőleg már Stocknál említést találunk arra nézve, hogy a besugárzások után fellépő kismérvű localis izgalom jó jelnek tekintendő, mert a tapasztalás szerint ezek az esetek gyógyulnak legjobban.

A hatás módját illetően igen eltérőek a magyarázatok. Némelyek a besugárzás okozta vérbőségben, mások, így Bildstein a sugarak bactericid hatásában vélték megtalálni a gyógyulás okát. Stock és követői szerint a sugarak elektiv hatásában rejlik, tuberculosisnál is, a gyógyító sajátság. Szerintük a beteg lymphoid-sejtek szétesnek, az epithel-sejtek regeneratiójukban szenvednek korlátozást. A besugárzások okozta sejtszétesések folytán parenterálisan felszívódásra kerülő fehérjék hatását is számba vették egyesek. Stephan azonban azt állítja, bár szövettanilag nem bizonyítja, hogy a sejtszétesés nem szükséges a hatás eléréséhez, csupán tiíladagolt sugárzás esetén áll elő. Werdenberg a besugárzás-okozta értágulás folytán fokozott antianyag odajutását tételezi fel. Fleischmann a röntgensugarak desensibilizáló hatására vezeti vissza eredményeit.

Az iridocyclitis tuberculosa radiotherapiájának történetét nagy vonalakban ismertetve, megemlítem saját, mintegy 10 év alatt, a budapesti állami szemkórházban és az egyetemi szemklinikán szerzett tapasztalataimat is. Nem statisztikai adatokat kívánok közölni, mivel