Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)
1940-12-01 / 2. szám
27 hártya alatti résben, avagy az ideghártyát a daganatfelszínhez rögzítő újdonképződött szövetben, később az elfajult ideghártyában. Lauber véleményével ellentétben a pigmentepithelsejtek az érhártyasarkoma felépítésében nem vesznek részt. Az ideghártya igen korán károsodik, oedemás lesz, majd a külső magvas rétegben üregek keletkeznek. A csapok és pálcikák teljesen elpusztulnak. Az ideghártya ilyenkor már nem fekszik szorosan a daganatfelszínen, hanem kissé leemelődik. A burjánzó glia egyes helyeken a daganatfelszínnel párhuzamosan rendeződve az ideghártyát a daganathoz rögzítik. Az ideghártyái nagykiterjedésben eleinte laposan, később hólyagosán fehérjedús folyadék választja le. A pálcikák és csapok tönkrement rétege többnyire a leválás egész terjedelmében hiányzik. Az irodalom adatai, valamint az itt leírt legkisebb és gyűjteményünkben található több kezdeti érhártyasarkománk mikroskopos lelete alapján megállapíthatjuk, hogy az ideghártyában már a daganatburjánzás legkezdetén előbb leírt jellemző szöveti elváltozások keletkeznek. E. Fuchs, Wolfrum, v. Szily szerint az érhártyasarkoma mikroskopos képe már a kifejlődés legkezdetén nagyobbakéval teljesen egyező, s így a rosszindulatúság összes sajátságai fellelhetők. Eseteinkben kifejezett polymorphismus, magoszlás, a szomszédos érhártyarészek, ínhártvalemezek, ér-idegcsatornák kisebb kiterjedésű, de kifejezett daganatsejtes beszarődése látható. A mikroskopos készítményben az ideghártya jellemző elváltozása és a rosszindulatúság kifejezett jelei különböztetik meg a chromatophorák felhalmozódásából álló velesziilött melanosis- avagy pigmentfoltjától. E. Fuchs szerint a szemfenéki képen látható foltos pigmentatio a pigmentepithel szaporodása, kiszabadult pigmentszemcsék és esetleges vérzések phagocylosisa útján keletkezik, különösen akkor, ha az ideghártya a daganatfelszínhez rögzített. Ez a színeződés semmiféle vonatkozásban nincs a daganat pigmenttarlalmával és sokkal többször látható pigmentnélküli vagy kevéssé pigmentált sarkomáknál. Ha az ideghártya nem vált le, a daganat saját színe szemfenéki képben az elődomborodás egyenletes sötétebb színeződését okozhatja. A daganat saját szövete csak akkor látható, ha az ideghártyát infiltrálja avagy áttöri. A pigmentepithel és az ideghártya külső rétegei a choriocapillárisból táplálkoznak s ezért Sattler szerint egyrészt mechanikai hatás által, másrészt és főleg a megváltozott táplálkozási viszonyok és a daganat anyagcseretermékeinek hatására az idegelemek korán tönkremennek, míg a gliás támasztószövet szaporodásnak indul.