Szemészet, 1940 (76. évfolyam, 1-2. szám)
1940-12-01 / 2. szám
28 Salzmaiui „über Frühstadien des Sarkoms der Aderhaut und die histologischen Grundlagen des Augenspiegelbildes“ című munkájában az irodalom adatai és saját megfigyelése alapján a következőket mondja. A daganat valójában nagyobb, mint a szemfenéki képen látható. Az elődomborodás színéből nem következtethetünk a sarkomaszövet pigmenttartalmára. Már Hirschberg is megfigyelte, hogy még az erősen festenyzett sarkoma is világosnak néz ki a szemfenéki képben. Az elődomborodáson látható felhős rajzolat, barnás, elmosódott határú foltok vagy a ritkább porszem festenyzettség a pigmentepithel ismert elváltozásától származik, szürkés-sárga, sárgás-szürke színét pedig az ideghártyának súlyos ártalma következtében létrejött zavarosodása magyarázza meg. A daganatfelszín szemfenéki képét tehát elsősorban a pigment epithel elváltozása és az ideghártya zavarodása alakítja ki. A daganat saját szövetének színe és felszínes ereinek rajzolata, ha a pigmentepithel elpusztul az ideghártyán keresztül áttűnhet ugyan, de ez nem fontos jelenség a szemfenéki kórisme felállításában. Salzmann megfigyelését, hogy az ideghártyaleválás az elődomborodás széli részén kezdődik s a daganatnál sokkal laposabb, szemtükörrel alig látható s az éj) környezettel összefolyik, a mi leleteink is igazolják. A leválást okozó exsudatum keletkezését E. Fuchs az ideghártya súlyos ártalmával magyarázza. Sokkal valószínűbb Salzmann álláspontja, aki ebben a daganattal szomszédos érhártyát teszi felelőssé. Mint ismeretes, minden rosszindulatú daganat már a fejlődés legkezdetén a szomszédos szövetekben anyagcseretermékeinek hatásával magyarázható gyulladásos állapotot okoz. amely, véleményünk szerint, itt a kötőszövetszegény érhártyában nem a szokásos kereksejtes beszűrődésben és sarjszövetképződésben, hanem elsősorban a daganattal szomszédos erek tágulásában, vérteltségében mutatkozik. Ez a gyulladásos liyperaemia Salzmann nézetét igazolva — exsudatióval jár, ami a laza összeköttetésű ideghártyát könnyen leválasztja. Hogy a folyamat valóban a daganat szövetizgató anyagcseretermékeinek hatására bekövetkező gyulladásos állapot, a közvetlen szomszédos érhártyában, valamint az exsudatumban szétszórt kereksejtek és az ideghártyát a daganatfelszínhez rögzítő sarjszövettel lényegileg azonos gliaburjánzás is igazol. A pigmentepithel súlyos ártalma is ilyen hatással magyarázható, ami természetesen a hosszas érintkezés folytán a daganatfelszín közepén a legnagvobbfokú, majd a szélek felé fokozatosan csökken.
